Karácsony a lélek fénye

Krisztus egy sötét világba született, amely üldözte és meg is ölte. Ő volt és most is ő a fény a sötétségben. De a világ nem győzhetett, Jézus feltámadt. A világ most is sötét, de a szívünkben született fényt senki és semmi nem olthatja el, mert ez az ő ragyogása.

XI. vajdasági Suliszínház Fesztivál - Kispiaci elődöntő

A csütörtöki és a pénteki nap a gyermekszínjátszás jegyében zajlott le Csókán és Kispiacon. A csókai művelődési otthonban és a kispiaci általános iskolában léptek fel a színjátszó csoportok. A csókaiak Janikovszky Éva: A mi világunk című darabját vitték színre, a kispiaciak iskolájukban négy előadással léptek fel. Tilinkó Ildikó tanítónő rendezte a kedves, humoros hangulatú Az aranyszőrű bárány című előadást a negyedikesekkel. Csőke Melinda tanítványai A szél és a nap című darabbal léptek fel, Kávai Bózsó Ildikó magyartanárnő két színdarabot tanított be a felsősöknak: a Lúdas Matyit és az Én és a világ versösszeállítást. A háromtagú zsüri: Takarics Róbert, Jódal Rózsa és Nagy Margit ez utóbbit tartotta a gálaműsorra való továbbjutásra érdemesnek. A kispiaci iskola színjátszói és pedagógusai dícséretet érdemelnek a kitartó, rendszeres munkájukért. Kávai Bózsó Ildikó külön elismerésben fog részesülni a Suligálán. 

Az előadásokat követően Jódal Rózsa írónő a Kossava című könyvét mutatta be a gyerekeknek.

 A győztes csapat

A zsüri

A bolond

Családi összejövetelt rendeztek az unokatestvérek. Mindenki összejött, gazdagok, szegények, gyerekesek és gyerektelenek. A kilenc unokatestvér egyetlen, nagy családból rajzott ki, ahol a testvérek száma anyai és apai ágon meghaladta a húszat. Időnként belestem  a terembe,  a  terített asztalok mellett ettek, ittak, jól mulattak, a gyermekeikkel többnyire idegen nyelveken beszéltek.  Én nem lehettem bent, mert az egyik beteg gyerek mellé ültettek, hogy vigyázzak rá.  A kicsi testét hólyagok borították, amelyeket nem lett volna szabad vakargatnia, de már a  legtöbb kisebesedett. Egy félreeső szobában feküdt, a mulatozó társaság talán nem is tudta, hogy fertőző-e a betegség. Sajnáltam a kisfiút, szünetlenül meséltetett, én pedig  mesét mese után találtam ki szép, egészséges királyfiakról és királykisasszonyoktól,  gyönyörű kerek erdőkről és boldog gyerekekről.

-         Igaz, hogy te nem vagy normális?- kérdezte meg hírtelen, amikor az udvari bolond került szóba.

-         Igaz, mondtam, én is udvari bolond vagyok, de nem királyi udvarban, hanem a családban.

-         Miért vagy bolond – folytatta a kérdezősködést.

-         Mert annak születtem. Meg szoktam mondani az igazat, és olyan dolgokat csinálok, amit mások nem tesznek.

-         Miért nem tesznek? – kérdezte.

-         Mert sokkal kényelmesebb nem megtenni a kényelmetlen dolgokat. A legegyszerűbb semmit sem tenni.  

-         Ezért nem szeretnek – mondta. 

-         Ezért – nyugtáztam  a megállapítást.

-         Ezért kell reám vigyáznod? Az anyukám nem akar idejönni – panaszolta.

-         Ide fog jönni, ne aggódj.

-         De miért nem jön most?

-         Most éppen eszik, de ha befejezte a vacsorát, kijön.

-         És akkor te bemész? 

-         Szeretnék. De most belesek, mi történik.

Az ajtó résén át láttam hallottam, hogy nagyapámról beszélgetnek. A gyermekkori családi összejövetelekről. Időnként rá-rászóltak a gyermekekre számomra ismeretlen nyelveken, de ők ügyet sem vetve szüleikre, hancúroztak az asztalok körül. Semmit sem értettek a szüleik emlékeiből. Beosontam az ebédlőbe és meghúztam magam egy sarokban. Senki sem figyelt rám, de aztán az egyik gyerek odaszaladt az anyjához és rám mutogatva mondott valamit.

-         Mit keres ez itt?  - kérdezte az asszony. Hiszen ez bolond.

  -         Lehet, mondtam, lehet, hogy bolond vagyok, de hiába nosztalgiáztok, emlegetitek a szép családi összejöveteleket, amikor a ti gyermekeitek nem tudnak magyarul.  Ha nagyapánk látná, megfordulna a sírjában.  

Hangzavar tört ki, követelték, hogy menjek a dolgomra, vigyázzak a beteg gyerekre

-         Hagyjátok, szólt egyikük, én kiviszem.

Kézen fogott és kivitt az ebédlőből. Amikor visszament, láttam, hogy kezet mos utánam.

-       Jó, hogy visszajöttél, mondta a kicsi, Te szeretsz engem. Én nem is félsz attól, hogy megkapod a betegségemet

 Átöleltük egymást és azt súgta: én is bolond akarok lenni, mint te. 

"Virágzó Civil Világért” Találkozó, december 3-5.

Bedőné Manó Éva kiállítása után köszöntőt mondott Mák Kornél alpolgármester és Engert Jakabné a Nők a Nemzet Jövőjéért Egyesület társelnöke.

A találkozót Ékes Ilona Országgyűlési képviselő, a Magyar Asszonyok Érdekszövetségének tiszteletbeli elnöke nyitotta meg.  A  Média szerepe a családban, a Család megjelenése a médiában előadói: dr. Szilvási - Stojnic Beatrix, Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság az Általános Jogi Osztály Hatósági Eljárási Osztály vezetője,

Eckhard Balázs, a Kecskeméti TV igazgató, főszerkesztője, Gerber Zsusa, a Magyar Asszonyok Érdekszövetségének elnöke, Szakács Tibor a Kecskeméti Főplébánia káplánja, Balázs Arth Valéria a Magyarságkutató Tudományos Társaság képviselője voltak.

A "Hitelesen, elkötelezetten a nemzetről a határon túli hírportálokon kerekasztal beszélgetés  moderátora: Palotás József, a Kecskeméti Regionális Képzőközpont igazgatója volt, résztvevői: Pogány Erzsébet, a Felvidék Ma alapító igazgatója, Kovács Csaba, az Erdély Ma főszerkesztője, Fridrich Anna, Vajdaság Ma. szerkesztője

A programban szerepelt a Civil szervezetek dialógusa, 2011 a családok éve, közös nyilatkozat elfogadása

Zárszót Mák Kornél Kecskemét Város alpolgármestere mondott. 

Engert Jakabné 

Balázs Arth Valéria

Fridrich Anna, Kovács Csaba, Pogány Erzsébet, Palotás József 

Koszorúzás

A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége november 20-án ünnepelte 20 éves fennállását

Az ülésen elsőként a Szózat hangzott el, megnyitó beszédet mondott az SZMPSZ alelnöke Vörös Mária, majd Pék László elnök is, aki felvázolta a szövetség működésének elmúlt húsz évét, annak sikereit az oktatás területén, amelynek köszönhetően immár 2700 taggal rendelkeznek. Az elnök továbbá kiemelte, az elkövetkező időszak egyik lényeges feladata egy államilag finanszírozott módszertani központ létrehozása, amely a magyar iskolákat szolgálná.

Ezt követően a több országból érkező meghívott vendégek felszólalásait hallgathatták meg a résztvevők. Minden külhoni magyar pedagógusszervezet képviseltette magát Komáromban: RMPSZ, KMPSZ, VMPE, ÉMPE, a horvátországiak, a szlovéniaiak, Ausztria képviselője. A magyar kormányzatot Répás Zsuzsa, a nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár és Szantner Viktor, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium Oktatásért Felelős Államtitkárságának Kabinetfőnöke és Király Annamária  képviselte.

Ádám Zita alelnök előadásában visszatekintett szövetség működésének sikeres húsz évére. Ezt követte a díszoklevelek és emlékérmék átadása, amelyekkel azokat tüntették ki, akik munkájukkal, támogatásukkal kiemelkedően hozzájárultak a szövetség fejlődéséhez.

Délután került sor a Felvidéki Pedagógusok Házának átadására, Komáromban a Fürdő utcában. Ünnepi beszédet mondott Jókai Tibor, az SZMPSZ irodavezetője és köszöntötte az SZMPSZ-t Szantner Viktor, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium Oktatásért Felelős Államtitkárságának Kabinetfőnöke, aki felolvasta Hoffmann Rózsa államtitkár a jubiláló szervezetnek írt levelet. A rendezvényen többek közt részt vett Heizer Antal, a Magyar Köztársaság pozsonyi nagykövete is.

Jókai Tibor elmondta, nagy öröm számukra, hogy elkészülhetett a pedagógusok háza, mert minden más külhoni pedagógus szövetségnek már évek óta van saját épülete, ahol a különböző szakképzéseket, versenyeket, továbbképzéseket lebonyolíthatják. Az intézményben három terem nyújt majd alkalmat a képzésekre, most már modern környezetben. Természetesen komoly anyagi támogatásra volt szükség a megvalósításához, és magyarországi forrásoknak, a Szülőföld Alapnak és az oktatási tárcának köszönhetik, hogy immáron létrejött a Felvidéki Pedagógusok Háza.  (Felvidék Ma cikke alapján)

                                                                  Pék László elnök

Répás Zsuzsanna

Szantner Viktor

Jókai Tibor Vörös Mária SZMPSZ alelnöke

" Cselekedeteikről ismeritek meg őket" (Máté 7,16)

Egy továbbképzésen voltam, ahol csoportokban versengtünk, ki adja elő szebben dalt. A mi csoportunkban a hangadónak, énekvezetőnek jelentkezett kolléga harsogva énekelt, de már az első hangok után kiderült, hogy az ének hamis. Néhányan felerősítettük a hangunkat, vissza akartuk hozni a dallamot, de a csoport már az ő hangját követte.  A következő éneket siettük mi kezdeni, így a csoport minket követett és viszonylag az eredeti dallamnak megfelelően ment az éneklés, bár a kolléga erős hangja átütött a dallamon.

Mindannyian ugyanazt a dalt énekeltük, de nem egyformán. Az énekvezetőnek vagy van, vagy nincs hallása. Ha nincs, akkor bizonyára ezt nem tudja és buzgalomból vállalta a vezetést. Ha van hallása, és mégis elvitte a dallamot, akkor ennek oka van. Lehet, hogy tudatosan ellenünk dolgozott, összejátszva egy másik csoporttal. Hiába próbáltunk hangosabban énekelni, ránk sem hederített, még jobban felerősítette a hangját, saját csoportja tagjaiban látta az ellenfelet. Így nem is győzhettünk.

Napról napra hasonló folyamatoknak vagyunk tanúi. Társadalmi méretekben a jelenségnek visszafordíthatatlan következményei lehetnek.  Megmaradásunk a tét.

Az MNT elégedett az eddigi tevékenységével. Lehet, hogy bizonytalan a hallása?

Tekintsük át az oktatás helyzetét.

Számokban:

Idén 19 747 elsős közül 1977 tanul magyar nyelven, 76-tal többen, mint a korábbi tanévben, ami négy százalékos növekedést jelent, viszont 3-mal kevesebb tagozat nyílt számukra. A magyar nemzetiségű diákok közül 424 szerb, 1-1 pedig szlovák és horvát tannyelven kezdte meg tanulmányait.

A tartomány területén 44 óvoda létezik, ez összesen 38 községben és 6 városban található meg. Emellett öt községben és három városban mintegy 52 általános iskolában létesítettek – terem és épület híján – óvodát. A magyar nemzetiségű gyerekek közül az idei tanévben 1918-an (80, 15 százalék) járnak magyar nyelvű előkészítő tagozatra, 133-mal többen, mint az előző tanévben, szerb nyelvű tagozatra 375-en, vagyis 116-tal kevesebben, mint az előző tanévben. Kétnyelvű tagozatra, szerb és magyar nyelvűre pedig 98-an járnak a tartomány területén.

A középiskolákat illetően Vajdaságban a 130 középiskola közül 38-ban van magyar nyelvű oktatás, első osztályba 1960 diák iratkozott. Az előző tanévet 2083 nyolcadikos diák fejezte a magyar tagozaton, akik közül 1960 (94,09 százalék) kezdte meg tanulmányát magyar nyelvű középiskolai tagozaton.

Megmaradtak a magyar osztályok, a Tartományi Oktatási Titkár jóváhagyta a 15-ös létszám alatt első osztályok beindulását. E téren a fenyegetettség állapotában vagyunk. Hárommal kevesebb magyar tannyelvű tagozat indulhatott a 2009/2010-es tanévben.

Mérlegre téve:

Elkezdődött az újvidéki Európa kollégium építése. Nem magyar kollégium lesz.

Elkészült az oktatásfejlesztési stratégia. Nem mindenben szolgálja a magyarság érdekeit.

A szakközépiskolákban több új szak indult. Becsén a Bratstvo iskolában a csökkentett szellemi képességű diákok munkaképesítésére is nyitottak magyar osztályt.

Megmaradt a nagybecskereki Sonja Marinković Á.I. - ban az első osztály (a VMPE beiratkozási programjának köszönhetően). Sok szülő íratja szerb osztályba a gyermekét, ami a szórványban egyre kifejezettebb.

Nezsényben idén újra voltak elsősök. Szőllősudvarnokon (Banatski Dvor) a szülők lemondanak a magyarságukról, tavaly és idén egy gyermeket sem írattak magyar tagozatra. A falu lakosságának fele magyar.

Megkapta a működési engedélyt az első vajdasági magyar autonóm felsőoktatási intézmény: a szabadkai tanítóképző. Nem önálló intézmény, az Újvidéki Egyetem keretében működik.

Elindult a második iskolabusz Vajdaságban (az első több mint 10 éve a Nagybecskereki Diáksegélyező kombi-busza), amely Szabadka környéki falvakból visz alsó tagozatos gyerekeket magyar iskolákba. Egyes szórványtelepüléseken létkérdés az iskolabusz.

Nem lehetünk elégedettek az MNT működésével.

A diktatúrákra emlékeztető igazgató-kinevezések botrányai, a tordai és magyarittabéi általános iskolák státuszának megoldatlansága, az újvidéki szülők felháborodásának kiváltása adnak erre okot.

A MNT nem javasolta az adai Cseh Károly Általános Iskola és a Zentai Gimnázium igazgatójának kinevezését, egyikük sem VMSZ tag. A magyarcsernyei általános iskolában nem az a pályázó nyerte el az igazgatói posztot, aki törvény szerint erre jogosultabb lett volna (képzettségi szintje alapján is), ő sem VMSZ tag.

A vajdasági magyar iskolaigazgatók közt alig akad VMSZ-en kívüli pedagógus. 17 éves működésünk során az iskolaigazgatói posztért vagy más, anyagi előnyért jó néhány tanár elpártolt (a szó szoros értelmében) szakmai szervezetünktől.

Érdekes közös vonása (véletlen?) a csernyei igazgatóválasztásnak és az újvidéki iskola-összevonási történetnek az MNT késleltetett reagálása. Mindkét esetben csupán akkor lépett a sajtó nyilvánossága elé, amikor már a felháborodott hangulat a tetőfokra hágott. A csernyei új iskolaigazgatónő napokig nem szólalt meg a sajtóban, hogy bebizonyítsa, tud magyarul (legalább beszél), mintha ezzel alátámasztani szándékozott volna a sajtóban megjelent hírt, hogy nem beszéli nyelvünket. Ács József újvidéki iskolaigazgatót az MNT oktatási kérdésekkel megbízott munkatársa a magyar tagozat megszűntetéséről tájékoztatta, és csak miután a felháborodás elérte a tetőfokát, akkor jelent meg az MNT elnöke Újvidéken és lecsillapította a háborgó tengert. Cáfolta Ács József állítását és biztosította az újvidékieket, hogy ő mindig kiáll a magyar oktatás mellett.

Lehet-e véletlen mindez?  Ha Igen, akkor az MNT figyelmetlenséggel, nemtörődömséggel vádolható, ha nem véletlen, akkor csak találgathatjuk, mi a cél. A megmentő MNT imázs?

Korhecz Tamás MNT elnök majdnem igazat mondott, amikor kijelentette: „Az ígéreteket felidézve megállapíthatom, hogy azok nagymértékben megvalósultak”. Nem ígérték, hogy kiharcolják az Újvidéki Egyetemen a magyar csoportok beindítását, magyar egyetemet sem ígértek, mert a VMSZ soha nem akart magyar egyetemet létrehozni. A Magyar Nemzeti Tanács oktatási stratégiájában magyar egyetemről nincs szó. Erre vonatkozó javaslatunkat elküldtük, hogy építsék be az oktatási stratégiába, sajnos erre nem került sor.

A Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete 15 éve próbálkozik az eddig (Erdélyben, Kárpátalján) sikeresnek bizonyult, kihelyezett  tagozati modellel elindulni a magyar egyetem létrehozásának útján. A vajdasági magyar politikum azonban ezt kitartóan elutasítja. A 90-es években is rajtuk múlott, hogy nem sikerült beindítani a szegedi JATE  szabadkai kihelyezett tagozatát, már az akkori rektor is beleegyezett, az anyaország is támogatta volna, itt, helyben bukott meg a kezdeményezés. Az MNT oktatási stratégiája most sem ezzel foglalkozik. Tervünk: Újvidéken tervezünk beindítani egy-két magyar csoportot. Külön örömömre szolgál, hogy a Károli Gáspár Református Egyetem elfogadná a felkérésünket. Prof. Dr. Balla Péter rektori feladatokkal megbízott rektorhelyettes tájékoztatott erről. Ennek az az előnye is meglenne, hogy egyházi berkeken belül működhetne és a politikának kevesebb beleszólási tere maradna.  

A VMPE működteti a református tulajdonú, újvidéki Apáczai Diákotthont, amely 72 egyetemistának nyújt kollégiumi ellátást. E diákok az Újvidéki Egyetem különböző karainak hallgatói, csupán a magyar tanszéken tanulhatnak anyanyelvükön. A diákotthonban megszervezhetnénk az oktatást, akár hétvégeken, akár úgy is, hogy pl. 30 hallgatóval kevesebbet vennénk fel jövőre, és a KRE hallgatói vennék át a helyüket. Három, előadásra alkalmas termünk van. Idővel pedig lehetne külön épületet vásárolni, építeni. A felszereltség hiányát talán egyelőre pótolhatná laboratórium bérlése vagy a gyakorlatok Magyarországon való elvégzése.

A következő szakok hiányszakmák Vajdaságban: vallástanári, matematika - fizika,  zene -

képzőművészet, földrajz – idegen nyelv. Mindenképpen kétszakos tanárképzésre lenne szükség.  Az Újvidéki Egyetemen létezik egy integrált természettudományi szak, amely általános iskolai tanárokat képez a fizika, kémia, biológia és földrajz tanítására. Ha átvennénk a programjukat, a diplomákat azonnal akkreditáltatni lehetne. Újvidéken ezekre a szakokra lenne magyar egyetemi tanár.

Felmérést végzünk a diákok körében az ajánlott szakokat illetően, az eredmény és a KRE ajánlata alapján választjuk ki a megfelelő szakokat.

Cselekedeteikről ismeritek meg őket – mondja Jézus Krisztus.  Ő segítsen tervünk megvalósításában. 

1956

Nem érti ezt az a sok ember,

Mi áradt itt meg, mint a tenger?

Miért remegtek világrendek?

Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.

De most sokan kérdik: mi történt?

Ki tett itt csontból, húsból törvényt?

És kérdik, egyre többen kérdik,

Hebegve, mert végképp nem értik -

Ők, akik örökségbe kapták -:

Ilyen nagy dolog a Szabadság?

Márai Sándor

Amiről a média hallgat

A chilei bányászok Istenről tettek tanúbizonyságot

chubakka, Sun, 2010/10/17 - 16:13

A CBN News arról számolt be, hogy a chilei bányából kimentett bányászok többsége mély leli életről és az Istenben való töretlen hitről tettek bizonyságot. A riport azt is megjegyzi, hogy mindannyian egyetértettek abban, hogy a hitük tartotta őket épségben és biztonságban azalatt a 70 nap alatt, amíg a föld mélyében voltak.

A riport szerint minden egyes bányász egy olyan pólót viselve jött ki a mentőkapszulából, aminek az elején az állt, hogy „Köszönöm, Uram”. A póló hátulján ezek a szavak álltak: „Neki legyen dicsőség és tisztesség”, a 95. zsoltár 4. sorát idézve: „Kezében vannak a föld mélységei, és övéi a hegyek csúcsai”. A póló ujján pedig „Jézus” neve szerepelt.

Mario Sepúlveda, a második dolgozó, aki kilépett a kapszulából, ezt mondta: „Isten és az ördög harcolt felettem, és Isten győzött. Mindvégig tudtam, hogy ki fognak hozni. Mindvégig hittem az itteni chilei szakemberekben és a Nagy Teremtőben.”

A negyedik felszínre lépő bányász, Carlos Mamani, azonnal letérdelt, ahogy kijött a kapszulából, majd az égre mutatott, hálát adva Istennek, és ugyanígy tett Omar Reygadas, akinek egy Biblia is volt a kezében, a sisakjára pedig ez volt írva:

„Isten él”.

Jézus a világosság - felirat egy sisakon

Egy másik riport megjegyzi, hogy a 19 éves Jimmy Sanches még a bányában rekedve írt egy levelet, amit felküldtek a felszínre, ezzel a szöveggel: „Valójában 34-en vagyunk, mert Isten soha nem hagyott el minket itt lent.”

A chilei bányászok csodával határos megmenekülésére is emlékezve, idézzük azt a zsoltárt, amely mindannyiuknak ennyi lelki erőt, kitartást és reményt adott:

Gyertek, zengjünk dalt az Úrnak, ujjongjatok üdvünk sziklája előtt!

Dicsőítő énekkel lépjetek színe elé, magasztaljátok hangosan, zsoltárt énekelve!

Mert nagy Isten az Úr, fölséges király minden isten fölött.

Kezében vannak a föld mélységei, és övéi a hegyek csúcsai.

Övé a tenger, ő alkotta, övé a föld, keze teremtette.

Gyertek, boruljatok le és imádjátok, hajtsatok térdet az Úr előtt, aki teremtett minket!

Mert ő a mi Istenünk, mi pedig legelőjének népe, s kezére bízott nyáj vagyunk.

Bárcsak meghallanátok ma a szavát: „Ne keményítsétek meg a szíveteket, mint egykor Meribánál [zúgolódás], mint a pusztában Massza [kísértés] napján!

Atyáitok ott megkísértettek, bizonyítékot követeltek, jóllehet látták tetteimet.

Negyven évig viszolyogtam e nemzedéktől. Így szóltam: Tévelygő szívű nép ez, nem ismeri útjaimat.

Ezért esküdtem meg haragomban: Nem mennek be nyugalmam (országába)!”

- XCV. zsoltár -

¡Gracias, Señor! - felirat a nemzetiszín pólón, chilei zászló a kézben; hálára összekulcsolt kézzel a legidősebb kimentett bányász.

Hálával eltelt szívvel dicsérjük mi is az Urat tetteiért és csodáiért, azért is, amit a chilei bányászokkal tett; dicsérjük és dicsőítsük Őt, mert jó; hisz mi is a mélységekből kiáltunk Hozzá, akár a bányászok a messzi dél-amerikai országban!

http://www.telegraph.co.uk/sport/football/teams/chile/8061792/Chile-mine-rescue-oldest-miner-freed.html

(CBN nyomán Szent Korona Rádió)

Mese Kormosról

        Rám bízták a családi kedvencet, a kutyát, hogy vigyem el sétáltatni.  Valamikor kóbor kutya volt, hazavittem, gondoztam, szeretgettem, szépen kikerekedett, a szőre fényes lett, Kormosnak neveztem el. Erős, nagytestű állat volt, könnyen kitépte a pórázt a kezemből. Nagyon ragaszkodott hozzám, mindig engedelmeskedett, így szabadon engedtem, mert pillanatnyi nyugtot sem hagyott, ide-oda ráncigált. Pillanatra eltűnt előlem, szólongattam, kiabáltam utána, és egyszerre, a térre kiérve, megláttam. Egy kis zsemle színű kutyust falt fel éppen.

-      Idegyere! – kiáltottam, de csak megállt a farkát csóválva, mint aki jópofa csínyt követett el, és tudja, hogy csak színből szidják. Nem jött közel és mintha szembekacagott volna. Meg ne lássam még egyszer, hogy ezt teszed! – korholtam és körülnéztem, látta-e valaki, mi történt. A tér üres volt, tovább mentünk. 

        Egy mellékutcában egy macskát kaparintott meg, elropogtatta a csontjait is, majd száját nyalogatva, cinkosan nézett rám, mint aki arra számít, hogy biztosan megbocsátom az újabb csínytevését.  Most már nagyon mérges lettem és összeszidtam. Egy darabig sunyított, de aztán mit sem törődve velem már egy férfi zakójának szélét cibálta. Odarohantam és elrángattam onnan. Értelmesen, kérdően nézett rám, megmagyaráztam neki, hogy nem bánthat senkit, főleg embereket. Úgy tűnt, megértette. Mivel újra megbocsátottam, ugrándozott, boldogan futott előttem, és elvegyült az emberek között. Elveszítettem a szemem elől.

         A sugárúton csődületre lettem figyelmes. Ezúttal egy rendőrt támadott meg, de az ellátta a baját, megverte, majd igazoltatta és elzavarta.  Nem tudom, mit hazudhatott a rendőrnek, de elengedte. A kutya a farkát behúzva somfordált utánam, rá sem akartam nézni, nehogy kiderüljön, hogy hozzám tartozik.  Mögöttem kullogott, amíg haza nem értünk.

        Egyre rosszabbul éreztem magam. Minden „csínytevése” után nőttek a fájdalmaim, veszítettem az erőmet. Az ágyba zuhantam és keservesen sírni kezdtem. A kutya ott ült az ágyam mellett és figyelmesen nézett.

Mars innen, látni sem akarlak többé – mondtam neki, de nem mozdult. Kitartóan nézett. Rákiáltottam:

-         Talán engem is megtámadsz?

Édesanyám válaszolt:

-         Veled már végzett, a lelkedet támadta meg, és mindig megbocsátottál neki.

Szégyennel vegyes gyűlölet támadt bennem.

-      Nem bocsátok meg neked, többé nem akarlak látni, többé nem akarlak látni  … ismételgettem és elszenderedtem. Gyereksírásra ébredtem. A kutya eltűnt.  Édesanyám újszülöttet tartott a kezében.

-         Azt hittük, nem lesz gyermeked, de ezt a csecsemőt felnevelheted – mondta.

Sírni kezdtem, de ez a sírás jótékony, gyógyító volt.

         Óvom a gyermekemet a kutyáktól. Sajnos, az egyik mégis megmarta, de a sebe begyógyult. A hegek most is ott vannak a lábán. Azt hiszem, okosabb, mint én, megtanulta, hogy kerülni kell a vad kutyákat. 

Dr. Jeges Zoltán nem nevezte ki Máriás Ildikót

A Zentai Gimnázium iskolaszékének új megbízott igazgatót kell választania. A Magyar Nemzeti Tanács nem javasolta igazgatónak. Máriás Ildikó nem VMSZ tag.

http://www.magyarszo.com/fex.page:2010-10-01_Dr_Jeges_Zoltan_nem_nevezte_ki_Marias_Ildikot.xhtml

Megjegyzések a Magyar Nemzeti Tanács Oktatási stratégiájához (amely megtalálható a www.mnt.org.rs honlapon).

 A Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete Újvidéken, 2010. augusztus 28.-ai tanácskozásán megfogalmazott javaslatok.

Hiányoljuk a konkrét intézkedéseket, a határidőket és a felelős személyek megnevezését, valamint azt, hogy kinek tartoznak felelősséggel egy ilyen nagy horderejű stratégiai tervezet megvalósításért. A konkrétumok terén a legsürgetőbb lett volna az idei tanévre tervezett intézkedések felsorolása.

Az iskolabusz alkalmazásával kapcsolatban a helyi igényekhez kell alkalmazni a működést. Az a téveszme uralkodik, hogy előnyössé teszi a gyermek érvényesülését a szerb nyelven való tanulás.  Így a szülők önkéntesen adják fel a magyar oktatást az iskoláinkban. Helyben kell megszervezni a megoldást. Nem szabad megengednünk, hogy 15 létszámos osztályokban kelljen gondolkodnunk. Ismeretes, hogy 5 szerb gyerekkel is jóváhagyják a tagozat megnyitását.

Nem csak a busz a gond. Újvidéken annak ellenére, hogy a buszközlekedés megfelel az igényeknek, sok magyar szülő nem hajlandó a gyermekét a távolabbi iskolába íratni. Mi több,  gyakran a magyar szakos tanár is szerb osztályba íratja gyermekét. A szülők rendszeres tájékoztatását kell bevezetni az óvodában, iskolában, magyar pedagógus, pszichológus segítségével.

Az intenzív beiratkozási kampányt egész Vajdaságra ki kell terjeszteni.

Az MNT-nek és a VMSZ-nek szorgalmaznia kell az egyházi iskolák megalakításának engedélyezését. Az egyházi iskolák erősítenék megmaradási törekvéseinket. Fontos lenne – dévai tapasztalat – a szegény sorsú gyerekeket befogadni pl. egy kollégiumi rendszerbe. A jelenlegi SOS faluban, szociális gyermekintézményekben a magyar gyermekek elfelejtik az anyanyelvüket. Ki kell harcolni egyházi vagy civil szervezeti magyar árvaházak létesítésének lehetőségét.  Ezzel párhuzamosan támogatni kell a lurkóházak hálózatának kiépítését Vajdaság szerte.  

A törvény a gyermek identitásának megőrzését mondja ki. Ismeretes, hogy az állam az otthonok bezárását, és a gyermekek családokba való kihelyezését szorgalmazza. Ugyanakkor nem hivatalosan, nem bevallottan felhívják a szülők figyelmét arra, hogy a gyermeket szerb tagozatra kell íratni.  Ennek a gyakorlatnak véget kell vetni.

Anyaországi támogatás

MNT: Az anyaországi támogatást csak azoknak utaltatnák, akik magyarul tanulnak, az általános- és középiskolai első osztály magyar tannyelvű tagozataira iratkozók egyszeri nagyobb segélyt  kapnának (200-300 euró összegben)

VMPE: A Szülőföldön Magyarul program indításakor csak olyan tanuló részesülhetett támogatásban, aki magyar tagozatra iratkozott, vagy ha a helységben nem működött magyar nyelvű oktatás és ezért kényszerült szerb tagozatra iratkozni. Amennyiben a magyar tagozat léte mellett mégis szerb tagozatra iratkozott, akkor nem jogosult a támogatásra. Időközben ez a gyakorlat némely helyen változott. Például Nagybecskereken, ahol a Sonja Marinkovic Általános Iskolában van magyar és szerb tagozat, a szerb tagozatra iratkozott tanulók is részesülnek a támogatásban, amennyiben anyanyelvápolásra járnak. Vissza kell állítani az eredeti rendelkezés érvényesülését,  szigorúbban kell ellenőrizni a kedvezményezettek névsorát.

Nem kellene feltételül szabni, hogy az MNT választói névjegyzékén való szereplés feltétele legyen a támogatásnak. Ez csak abban az esetben lenne jó, ha a névjegyzék az itteni szervezetek és pártok konszenzusos döntése alapján alakulna ki. A mostani formában egypárti érdeket szolgálna ki.

MNT: „- A támogatásban csak a magyar tagozatra járó általános és középiskolás tanulók részesüljenek, ezzel minimalizáljuk annak esélyét, hogy a támogatás arra ösztönözze a szülőket, hogy gyermeküket ne anyanyelven oktassák.”

 Ez csak abban az esetben eredményes, ha más biztosítottuk mindenkinek az anyanyelvű oktatás lehetőségét. 

Középiskolák

MNT: tovább kell növelni a négyéves szakok számát a háromévesek kárára, valamint ahol valós igény mutatkozik, magyarul is indítani kell új oktatási profilokat.

VMPE: A középiskolákban a munkalehetőség ismeretében kell magyar tannyelvű profilokat nyitni. Fontos a piacorientáltság. Vannak szakok, amelyeket nem lehet magyarul elvégezni. Pl. nincs magyar nyelvű szakácsképzés.

Hiába nyitunk népszerű szakokat a középiskolákban, ha nincs meg hozzá a megfelelő szakoktató. Megnyitásához hosszú távú stratégia, projekt kell, melyet ki kell terjeszteni egész Vajdaságra. Ha nyílnak is osztályok a szórványban, sajnos nem nagyon reklámozzák őket. Gyakran az utolsó pillanatban derül ki, hogy lesz-e osztály, ám ekkor már késő.

Biztos alapokra kell helyezni a középiskolai oktatást. Magyarkanizsán 9-10 gyerek jelentkezett egy újonnan megnyíló magyar tannyelvű középiskolai szakmára. A tanulókat elutasították, más iskolákba küldték. Végül a gyerekek nem tudtak oda iratkozni, ahova felvették őket. Az állandó bizonytalanság a gond. A szerb oktatáspolitika célja a vegyes tannyelvű intézet leépítése. Biztosítani kell a magyar középiskolai oktatás anyagi hátterét.

Felsőoktatás

MNT: Cél a vajdasági magyarság képzettségi és iskolázottsági szintjének a növelése

Növelni kell a főiskolát és egyetemet végző magyar fiatalok abszolút számát, de főleg arányát a vajdasági magyarságon belül - az érettségizettek közül legalább 800-900 felsőoktatási intézménybe iratkozzon, aránytalanul sok magyar fiatal tanul főiskolákon, a magyar fiatalok körében kétszer népszerűbbek a főiskolák, mint a szerb fiatalok körében. Az MNT stratégiai célja, hogy a megcélzott időszak végére megkétszerezzék az első tanévre érettségi után (először) beiratkozó magyar hallgatók számát az újvidéki egyetem különböző karain, a jelenlegi körülbelül 350-400-ról 700-750-re, úgy hogy jelentősen ne csökkenjen a főiskolákra beiratkozó magyar fiatalok száma. Terv: a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar bővítése - kétszakos tanárképzés, informatika, újságírás, a Műszaki szakfőiskola egyetemi szintű oktatást nyújtó intézménnyé váljék.

 A felsőfokú tanulmányok első évében a tantárgyak döntő többségét, vagy mindet a hallgató magyar nyelven hallgathassa, és magyarul vizsgázhasson. A második évtől kezdve érdemes lenne szerbül és magyarul is oktatni a magyar csoportokban, az utolsó tanéven pedig már a tantárgyak többségét is lehetne szerbül, sőt esetenként angolul is oktatni, illetve vizsgáztatni. Létre kell hozni magyar szaknyelvi lektorátusokat.

Az európai normák szerint 500-600 000 lakossággal rendelkező területen kell megszervezni egy önálló egyetemet.

VMPE:  Álláspontunk szerint az Újvidéki Egyetemen (amely a magyar lakosság adóiból is épült és működik) a létező magyar nyelvű oktatást meg kell őrizni, ki kell bővíteni létszámkorlátozás nélküli magyar csoportok formájában. Szorgalmazni kell, hogy a működő szakokon magyar csoportok induljanak be. Ki kell harcolni, amit lehet és nem szabad lemondani a már létezőről. Az észak-bácskai magyar egyetem csírája a Szegedi TE kihelyezett tagozata lehetne, és az Újvidéki Egyetemmel párhuzamosan működhetne. Miután megfelelő számú és képzettségű tanárt nevelne ki, önállósulna az egyetem. Ez volt a gyakorlat a többi kárpát-medencei régióban is (Erdélyben, Kárpátalján stb.)

Ott kell önálló egyetemet alapítani,  ahol szükség van rá. Ami az európai normát illeti, a szám bizonytalannak tűnik, hiszen nem mindegy az 500 000 vagy 600 000-es lélekszám. Kárpátalján 150 000 magyar él, mégis van önálló magyar felsőoktatási intézmény. Svájcban a lakosság 1%-át kitevő rétorománoknak is van egyeteme. Megjegyzendő, hogy a dél-tiroli német fiatalok egy része államközi szerződések révén, az olasz állam pénzén Ausztriában (az Innsbrucki Egyetemen) tanul német nyelven, hazatértük után mégis megállják a helyüket olaszországi munkahelyeken. Az egykori Bolyai Egyetemen diplomát szerzett szakemberek is megállták a helyüket a romániai munkahelyeken.  Ott kell egyetemet nyitni, ahol van rá igény.

A szerb nyelvet nem az egyetemen, hanem a közoktatásban kell elsajátítani. Saját tapasztalatom: ha a diák két évig magyarul tanul minden tantárgyat és azután vált nyelvet, még nem biztosíték arra, hogy addig megtanul szerbül. Előfordulhat, hogy nagy nehézséggel vagy egyáltalán nem tud levizsgázni, de most már nem az első éven, hanem a harmadikon.  (A román oktatási rendszerben ezt tapasztaltam a saját bőrömön. Én már eleve tudtam románul, de székelyföldi kollégáim nem.) Javaslatunk: magyarul tanulni végig. A szerb szaknyelvre kellene létrehozni lektorátusokat, szaknyelvi vizsgát javasolunk bevezetni.

A tanári pályára készülő hallgatóktól elsősorban a magyar nyelv helyes ismeretét kellene megkövetelni, mert ezek amúgy is magyar iskolákban tanítanának. A versenyszférában elhelyezkedő diákok számára pedig a magas szintű angol nyelvtudás megszerzését is lehetővé kellene tenni,

Jelenleg sokkal inkább annak veszélye áll fenn, hogy a szerb környezetben tanuló fiatalok asszimilálódnak, nyelvet váltanak. A tapasztalat azt mutatja, hogy sok, szerbül tanuló magyar diák egyáltalán nem ismeri a magyar szaknyelvet, mi több, egy idő után az anyanyelvét sem használja helyesen. A szerb egyetemet végzett magyar szakemberek sokszor képtelenek egy magyar nyelvű tanulmány elkészítésére.

Kollégiumok

MNT: régiók szerint kijelölt „szakosodott” középiskolai központok működtetésének alapfeltétele a diákkollégiumok létrehozása, a férőhelyek számának erőteljes növelése – megkétszerezése a településeken. Ennek azonban meg kell teremteni a jelenleg nem létező, pénzügyi, jogi szervezeti hátterét egyaránt.

Az Európa Kollégium megépítése folyamatban van, a tervek szerint 350 férőhelyes lesz.  Növelni kell a szabadkai Diákotthon férőhelyeinek számát. A nagybecskereki Miasszonyunk Kollégium és Emmausz Kollégium be kell, hogy kerüljön az államilag támogatott középiskolai diákotthonok kategóriájába.

VMPE: Az Európa Kollégium nem magyar kollégium lesz, de magyarok is kaphatnak elhelyezést benne. Létezik az Apáczai Diákotthon is (72 egyetemista) és a Bonaventurianum ferences-rendi kollégium (16 egyetemista) is Újvidéken. Az állami támogatást ezekre is ki kell terjeszteni.

Pedagógus-továbbképzések

MNT: A kisebbségi nyelvű tanári továbbképzések hitelesítése a Vajdasági Pedagógiai Intézethez tartozik. A továbbképzési programok rendszerbe állítása a nemrégiben minisztériumi jóváhagyással alakult magyarkanizsai regionális pedagógus-továbbképző központ feladata.

VMPE Kérni kell a magyarországi és romániai pedagógus-továbbképzések szerbiai elismerését.

Ösztöndíj Alap

MNT: Létre kellene hozni Ösztöndíj Alapot, össze kellene hangolni a jelenleg már működő, egyetemistáknak szánt támogatási formákkal. Az Alapot nemzeti jelentőségű intézménnyé nyilvánítaná a Magyar Kormány 2011-től.

VMPE: A pártirányultság miatt nem ajánljuk, hogy meghatározóan az MNT kezelje, mert ez újabb eszközzé válik a pártklientúra kiépítése terén.

Gyakorlati feladatok

MNT:

-         Tájékoztatási kampány, sajtó, előadások, röplapok, látogatások, tájékoztató füzet, Magyarországi továbbtanulás, oklevél-honosítási támogatás rendszeresítése, Magyar oktatási stratégiai tanács (MOST) megalakítása, Szakbizottságok, konzultatív testületek felállítása a törvényes hatáskörök érvényesítésére, a stratégiaelemek részletes kidolgozása, a célok, elvárások, programok ismertetése, körzetvezetőkkel, önkormányzati oktatási megbízottakkal, oktatási intézményvezetőkkel, magyar iskolák tantestületeivel, PR terv kidolgozása és folyamatos megvalósítása.  

  

VMPE: Önállóan szervezett, vajdasági magyar oktatási rendszer kialakítására van szükség. A stratégia erről nem tesz említést.

Nincs adatbázisunk, kataszterünk, melynek révén tisztán, pontosan áttekinthetnénk az MNT munkásságát, és hatáskörét. Fel kell mérni a pedagógusok és tanulók számát.

A politikai túlsúly az oktatásban is érezhető. Csak VMSZ tagok lehetnek iskolaigazgatók, gyakran az állások elnyerésénél is a párttagság döntő, a magyarországi támogatások a VMSZ-en keresztül folynak be. Óriási pénzekről van szó, melyeknek nem is vagyunk tudatában.

Ki kell alakítanunk egy olyan rendszert, melyhez mindenki saját lehetősége szerint járul hozzá. A lakosság részéről is nagy a felelőtlenség. Pl. a szülők nem fizetik be a havi 100 dinárt a Bánáti Iskola Alapba, pedig a magyar szülő gyermekének 35 euró értékű dinárért szállást, nevelést, ételt, internetet, stb. biztosít a nagybecskereki és muzslyai kollégium. A kérdés az, hogy akarjuk-e magyar szellemben nevelni a gyermekünket.

Az EU-nak minden tagországot illetően fontos érdeke, hogy ne legyen ott állandó feszültséggóc. Ha úgy lesz csend, hogy a vajdasági magyarság belenyugszik a jelenlegi jogfosztott helyzetébe, senki sem fog jogokat követelni helyette. Amennyiben a magyar nemzeti közösség hosszabb időn át legitim módon kimutatja, hogy a jelenlegi helyzet elfogadhatatlan számára,  és kellő kitartásról tesz bizonyságot, az állandó problémaforrás zavarni fogja a nemzetközi közösséget és a szerb politikai vezetést, és belátják hogy a megoldáshoz vezető út nem a jogok megtagadása, hanem a jogok megadása.

Legfontosabb, hogy Jézus Krisztus közelében legyek

A gyermekek az udvaron játszadoznak, a konyhában három asszony sürög-forog, az ebéd a tűzhelyen rotyog. Az asztalon hatalmas dobozban különféle sütemények sorakoznak, külön csoportokba rendezve, barnák, sárgák fehérek, kerekek, szögletesek, szív alakúak, habosak és kakaómázasak. Az édesanyák sütötték a nagy alkalomra, a tábor zárási ünnepségére. A  szobában színes papírdíszek, könyvek, színes ceruzák és filctollak, egy dobozban tekintélyes mennyiségű édesség várja a színrelépés pillanatát. A táborvezetők csoportja csupa fiatal: egyetemisták, középiskolások, valamennyien budapestről jöttek. Egy hete vannak itt Módoson, ebben az isten háta mögötti, román határ-közeli kis faluban és vezetik a szórványtábort. Az Ágoston Sándor Alapítvány* tagjai, vezetői ők, akik hitünkért, a magyar nyelv megőrzéséért fáradoznak Kárpát-medence szerte. Most éppen a  Délvidék egyik legdélebbi csücskében szereztek boldog napokat káptalani, módosi, nezsényi és bókai gyerekeknek. Tavaly is szerveztek tábort.

A szobában egyházi énekeket énekelgetünk, valahogy spontán módon indult el az éneklés Zolival, a lelkész-tanárral, Lídiával, az év folyamán a gyerekekkel foglalkozó magyartanárnővel, egy középiskolás lánnyal és Bojanával. Bojana szerb, a férje magyar, szeretné, ha a két lányuk, a nyolcéves Olivera és a hatéves Lídia jól megtanulna magyarul. Beszélgetünk: én szerbül szólok, ő magyarul.

-         Én is sokat tanulok itt, amikor áthozom Káptalanból a lányokat és végigülöm Lídia tanárnő óráit.- mondja.

Amikor férjhez ment, egy szót sem tudott magyarul. Két év kellett ahhoz, hogy könyvből, a férjétől és annak családjától annyira megtanulta  a nyelvet, hogy most már gyakran a gyermekeivel is magyarul beszél. A családjában is voltak magyarok. Édesapja bolgár-magyar házasságból született, de csak szerbül tanították meg beszélni. A édesanyja dél-szerbiai szerb. Mindig aktív élete volt, kézilabdázott, tekézett, kórusban énekelt, néptánccsoportba járt. Otthon nem részesült vallásos nevelésben.  Nem keresztelték meg, 18 évesen, a házasságkötésük előtt megkeresztelkedett, katolikus vallású. Misére és istentiszteletre is jár. Kiss Nándor tiszteletes úr havonta tart istentiszteletet Módoson az Ágoston Sándor Alapítvány által tavaly vásárolt imaházban.

-         Nagyon jó itt lenni, a lelkem megkönnyebbül, itt boldog vagyok - vallja.

Kérdésemre, hogy melyik felekezet áll közelebb a szívéhez, mosolyogva mondja:

      -     Mindegy, hogy hol vagyok, legfontosabb, hogy Jézus Krisztus közelében legyek.  Van egy kedvenc énekem a Hallelujából, CD-ről tanultam, a nagybecskereki Gizi néni és Laci bácsi adta:

„Nem láthat bár e földi szem,

Jézus, tiéd vagyok,

Bár arcod rejtve van nekem,

Mégis felém ragyog.

Fülem nem hallja hangodat,

Mégis beszélsz velem,

S boldogságot csupán az ad,

Ha szódat figyelem.

Képed betölti lelkemet,

Utam bármerre visz,

És mindenütt kezed vezet,

Ha azt nem látom is.

Kimondani, mi vagy nekem,

Ó, nincsen arra szó,

Most hitből áll csak életem,

S mégis mindez való.

De majd a fátyol szétszakad,

Mely most még rejteget,

Színről színre látlak Magad,

S fényedben élhetek.

                                                                 

Maradéki tabor

Hétfőtől péntekig zsibongó gyermekhad nyüzsgött a maradéki református parókián. 50 helybeli, nyékincai, budiszavai, nagybecskereki és muzslyai gyermek volt részese a szórványtábor gazdag programjának:  ismerekedési játékok, anyanyelvápolás, tánctanulás, kézműves foglalkozások, kincskeresés, színdarabtanulás, természetismeret, faluséta, tájház, vetélkedő. A főszervező és a foglalkozások vezetője Lukács Gabriella és Lukács Attila volt, a kézművességre Lendvai Heléna és Crvenkovity Ágnes, táncolni Lukács Imre tanította a gyerekeket. A nyékincai gyerekekkel végig ott volt anyanyelvápolási oktatójuk, a mitrovicai Jovanovic Edit is. A maradékiak is hozzájárultak  a tábor sikeréhez, szállást adtak a  a vendégeknek, sütöttek, főztek, zöldséggel, tejjel és más élelemmel támogatták rendezvényt. Hálából a gyerekek műsorral kedveskedtek nekik.

A tábor a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete anyanyelvápolási programjának része, támogatója a Szülőföld Alap volt.

Módosi tábor

Szerdától vasárnapig gyermekzsivajtól, nevetéstől, énekléstől zengett a módosi református imaház. 25 különböző vallású, helybeli, káptalanfalvi, bókai, ürményházi, nezsényi, kanaki és újvidéki gyermek ápolta anyanyelvét, gazdagította hitét a táborban. A tábort a budapesti Ágoston Sándor Alapítvány szervezte, lelkes fiatalok, akik gyermekszeretettükkel és hozzáértésükkel vidámmá és hasznossá varázsolták a szórványban élő gyermekek szünidei napjait. A táborvezető Ruzsa Nagy Zoltán lelkész-tanár és Imre Zita volt, rajtuk kívül négy fiatal, egyetemista és középiskolás foglalkozott a vidám csapattal. A  bókai gyerekeket maguk vitték el Módosra kombival,  a szállást részben sátrakban, részben az imaházban oldották meg. A programban szerepeltek bibliai történet-dramatizálások, kézművesség, kollázsokat készítettek, rajzoltak, egyházi énekeket és népdalokat énekeltek, sportoltak és sok-sok játék szerzett örömet a gyerekeknek. Vasárnap szentmisén vettek részt a katolikus templomban.

A táborban jelen volt Kiss Nándor református lelkész, aki a záróünnepségen köszönetet mondott a táborvezető fiataloknak, Kovács Lídia tanítónő, a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete szervezte anyanyelvápolás oktatója, és ellátogatott Nagy Margit, a VMPE elnöke is. A gyermekek előadására összegyűlt a módosi és káptalanfalvi magyarok apraja, nagyja.

A módosi anyanyelvápolást a tanév folyamán szintén az Alapítvány támogatja anyagi eszközökkel. Nemcsak Vajdaságban tevékenykednek, húsz éve Erdélyben, Kárpátalján, Felvidéken is rendeznek táborokat, újítanak fel templomokat, gyülekezeti házakat (a módosi imaház is nekik köszönhető), támogatnak árvaházakat. Az Alapítvány érdekessége, hogy református teológusok hozták létre és Ágoston Sándorról nevezték el, aki a trianoni döntés után létrejött délvidéki református egyház első püspöke volt.

„…tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban” – mondták kórusban  a gyerekek a táborban tanult aranymondást. Igazuk volt.

Átvilágítás

KÖZIGAZGATÁSI ÉS IGAZSÁGÜGYI MINISZTÉRIUM,

NEMZETPOLITIKAI ÁLLAMTITKÁRSÁG

Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai helyettes államtitkár

Tárgy: az átvilágítás Vajdaságra való kiterjesztése

Tisztelt Helyettes Államtitkár Asszony!

Megelégedéssel vettük tudomásul a Szülőföld Alap pályázati rendszere átvilágításának tervét. Javasoljuk, hogy az átvilágítás terjedjen ki a titkosított szerződésekre is, és eredménye kerüljön nyilvánosságra.

Egyetértünk azzal, hogy az előző kormányzat a legtöbb esetben minden szakmai alapot nélkülözve az általuk kitüntetetten kezelt szervezeteket részesítette abszolút előnyben.

Csatlakozunk Tőkés Lászlónak, az Európai Parlament (EP) alelnökének javaslatához, amely szerint  „A Magyarországon megkezdett elszámoltatást ki kell terjeszteni a határon túlra is”.

Kérjük, hogy a támogatások felülvizsgálata, elszámolásának ellenőrzése a vajdasági pályázók körét, a Szekeres László Alapítványt és a Magyar Nemzeti Tanácsot is foglalja magába és a jövőbeni támogatásokat az elért valós eredmények felülvizsgálata alapján, pártoktól függetlenül ítéljék meg. 

Önök bizonyára tisztában vannak a Magyar Nemzeti Tanácson belüli erőviszonyokkal és azokkal az antidemokratikus történésekkel, amelyek között az létrejött, ezért nem tartanánk igazságosnak, ha az MNT döntése határozná meg kollégiumaink, oktatási központjaink, pedagógus- és gyermekprogramjaink, diáksegélyezésünk, emberi jogvédő tevékenységünk és civil szervezeteink más tevékenységeinek magyarországi támogatását. 

Tisztelettel Újvidék, 2010-08-12

-         Aracs Társadalmi Szervezet, dr. Gubás Jenő elnök

-         Árgus – Vajdasági Magyar Kisebbségjogi Civil Egyesület, mgr. Bozóki Antal elnök

-         Fény – civil szervezet, Hegedűs László elnök

-         Kézfogás a Magyarságért – Polgári Mozgalom, Margit Zoltán elnök

-         Magyar Ifjúsági Akció, Kiss Igor elnök

-         Nagyapáti Kukac Péter Hagyományörző és Népr.kutat Társulat – Topolya, Kovács László elnök

-         Nagy Sándor Műemlékvédő és Hagyományápoló, Egyesület, Papp Ferenc elnök

-         Újvidéki Diáksegélyező Egyesület, Matuska Márton elnök

-         Újvidéki Magyar Olvasókör, Matuska Mária, elnök

-         Újvidéki Polgári Daloskör, Papp Ferenc alelnök

-         Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete, Nagy Margit elnök

-         Vox Humana, Sípos Piroska elnök

Pártok

-         Magyar Polgári Szövetség, Rácz Szabó László elnök

-         Magyar Remény Mozgalom, elnök László Bálint

-         Vajdasági Magyar Demokratikus Közösség, Tari István elnök

-         Vajdasági Magyar Demokrata Párt, Ágoston András elnök