Karácsony a lélek fénye

Krisztus egy sötét világba született, amely üldözte és meg is ölte. Ő volt és most is ő a fény a sötétségben. De a világ nem győzhetett, Jézus feltámadt. A világ most is sötét, de a szívünkben született fényt senki és semmi nem olthatja el, mert ez az ő ragyogása.

XI. vajdasági Suliszínház Fesztivál - Kispiaci elődöntő

A csütörtöki és a pénteki nap a gyermekszínjátszás jegyében zajlott le Csókán és Kispiacon. A csókai művelődési otthonban és a kispiaci általános iskolában léptek fel a színjátszó csoportok. A csókaiak Janikovszky Éva: A mi világunk című darabját vitték színre, a kispiaciak iskolájukban négy előadással léptek fel. Tilinkó Ildikó tanítónő rendezte a kedves, humoros hangulatú Az aranyszőrű bárány című előadást a negyedikesekkel. Csőke Melinda tanítványai A szél és a nap című darabbal léptek fel, Kávai Bózsó Ildikó magyartanárnő két színdarabot tanított be a felsősöknak: a Lúdas Matyit és az Én és a világ versösszeállítást. A háromtagú zsüri: Takarics Róbert, Jódal Rózsa és Nagy Margit ez utóbbit tartotta a gálaműsorra való továbbjutásra érdemesnek. A kispiaci iskola színjátszói és pedagógusai dícséretet érdemelnek a kitartó, rendszeres munkájukért. Kávai Bózsó Ildikó külön elismerésben fog részesülni a Suligálán. 

Az előadásokat követően Jódal Rózsa írónő a Kossava című könyvét mutatta be a gyerekeknek.

 A győztes csapat

A zsüri

A bolond

Családi összejövetelt rendeztek az unokatestvérek. Mindenki összejött, gazdagok, szegények, gyerekesek és gyerektelenek. A kilenc unokatestvér egyetlen, nagy családból rajzott ki, ahol a testvérek száma anyai és apai ágon meghaladta a húszat. Időnként belestem  a terembe,  a  terített asztalok mellett ettek, ittak, jól mulattak, a gyermekeikkel többnyire idegen nyelveken beszéltek.  Én nem lehettem bent, mert az egyik beteg gyerek mellé ültettek, hogy vigyázzak rá.  A kicsi testét hólyagok borították, amelyeket nem lett volna szabad vakargatnia, de már a  legtöbb kisebesedett. Egy félreeső szobában feküdt, a mulatozó társaság talán nem is tudta, hogy fertőző-e a betegség. Sajnáltam a kisfiút, szünetlenül meséltetett, én pedig  mesét mese után találtam ki szép, egészséges királyfiakról és királykisasszonyoktól,  gyönyörű kerek erdőkről és boldog gyerekekről.

-         Igaz, hogy te nem vagy normális?- kérdezte meg hírtelen, amikor az udvari bolond került szóba.

-         Igaz, mondtam, én is udvari bolond vagyok, de nem királyi udvarban, hanem a családban.

-         Miért vagy bolond – folytatta a kérdezősködést.

-         Mert annak születtem. Meg szoktam mondani az igazat, és olyan dolgokat csinálok, amit mások nem tesznek.

-         Miért nem tesznek? – kérdezte.

-         Mert sokkal kényelmesebb nem megtenni a kényelmetlen dolgokat. A legegyszerűbb semmit sem tenni.  

-         Ezért nem szeretnek – mondta. 

-         Ezért – nyugtáztam  a megállapítást.

-         Ezért kell reám vigyáznod? Az anyukám nem akar idejönni – panaszolta.

-         Ide fog jönni, ne aggódj.

-         De miért nem jön most?

-         Most éppen eszik, de ha befejezte a vacsorát, kijön.

-         És akkor te bemész? 

-         Szeretnék. De most belesek, mi történik.

Az ajtó résén át láttam hallottam, hogy nagyapámról beszélgetnek. A gyermekkori családi összejövetelekről. Időnként rá-rászóltak a gyermekekre számomra ismeretlen nyelveken, de ők ügyet sem vetve szüleikre, hancúroztak az asztalok körül. Semmit sem értettek a szüleik emlékeiből. Beosontam az ebédlőbe és meghúztam magam egy sarokban. Senki sem figyelt rám, de aztán az egyik gyerek odaszaladt az anyjához és rám mutogatva mondott valamit.

-         Mit keres ez itt?  - kérdezte az asszony. Hiszen ez bolond.

  -         Lehet, mondtam, lehet, hogy bolond vagyok, de hiába nosztalgiáztok, emlegetitek a szép családi összejöveteleket, amikor a ti gyermekeitek nem tudnak magyarul.  Ha nagyapánk látná, megfordulna a sírjában.  

Hangzavar tört ki, követelték, hogy menjek a dolgomra, vigyázzak a beteg gyerekre

-         Hagyjátok, szólt egyikük, én kiviszem.

Kézen fogott és kivitt az ebédlőből. Amikor visszament, láttam, hogy kezet mos utánam.

-       Jó, hogy visszajöttél, mondta a kicsi, Te szeretsz engem. Én nem is félsz attól, hogy megkapod a betegségemet

 Átöleltük egymást és azt súgta: én is bolond akarok lenni, mint te. 

"Virágzó Civil Világért” Találkozó, december 3-5.

Bedőné Manó Éva kiállítása után köszöntőt mondott Mák Kornél alpolgármester és Engert Jakabné a Nők a Nemzet Jövőjéért Egyesület társelnöke.

A találkozót Ékes Ilona Országgyűlési képviselő, a Magyar Asszonyok Érdekszövetségének tiszteletbeli elnöke nyitotta meg.  A  Média szerepe a családban, a Család megjelenése a médiában előadói: dr. Szilvási - Stojnic Beatrix, Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság az Általános Jogi Osztály Hatósági Eljárási Osztály vezetője,

Eckhard Balázs, a Kecskeméti TV igazgató, főszerkesztője, Gerber Zsusa, a Magyar Asszonyok Érdekszövetségének elnöke, Szakács Tibor a Kecskeméti Főplébánia káplánja, Balázs Arth Valéria a Magyarságkutató Tudományos Társaság képviselője voltak.

A "Hitelesen, elkötelezetten a nemzetről a határon túli hírportálokon kerekasztal beszélgetés  moderátora: Palotás József, a Kecskeméti Regionális Képzőközpont igazgatója volt, résztvevői: Pogány Erzsébet, a Felvidék Ma alapító igazgatója, Kovács Csaba, az Erdély Ma főszerkesztője, Fridrich Anna, Vajdaság Ma. szerkesztője

A programban szerepelt a Civil szervezetek dialógusa, 2011 a családok éve, közös nyilatkozat elfogadása

Zárszót Mák Kornél Kecskemét Város alpolgármestere mondott. 

Engert Jakabné 

Balázs Arth Valéria

Fridrich Anna, Kovács Csaba, Pogány Erzsébet, Palotás József 

Koszorúzás

A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége november 20-án ünnepelte 20 éves fennállását

Az ülésen elsőként a Szózat hangzott el, megnyitó beszédet mondott az SZMPSZ alelnöke Vörös Mária, majd Pék László elnök is, aki felvázolta a szövetség működésének elmúlt húsz évét, annak sikereit az oktatás területén, amelynek köszönhetően immár 2700 taggal rendelkeznek. Az elnök továbbá kiemelte, az elkövetkező időszak egyik lényeges feladata egy államilag finanszírozott módszertani központ létrehozása, amely a magyar iskolákat szolgálná.

Ezt követően a több országból érkező meghívott vendégek felszólalásait hallgathatták meg a résztvevők. Minden külhoni magyar pedagógusszervezet képviseltette magát Komáromban: RMPSZ, KMPSZ, VMPE, ÉMPE, a horvátországiak, a szlovéniaiak, Ausztria képviselője. A magyar kormányzatot Répás Zsuzsa, a nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár és Szantner Viktor, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium Oktatásért Felelős Államtitkárságának Kabinetfőnöke és Király Annamária  képviselte.

Ádám Zita alelnök előadásában visszatekintett szövetség működésének sikeres húsz évére. Ezt követte a díszoklevelek és emlékérmék átadása, amelyekkel azokat tüntették ki, akik munkájukkal, támogatásukkal kiemelkedően hozzájárultak a szövetség fejlődéséhez.

Délután került sor a Felvidéki Pedagógusok Házának átadására, Komáromban a Fürdő utcában. Ünnepi beszédet mondott Jókai Tibor, az SZMPSZ irodavezetője és köszöntötte az SZMPSZ-t Szantner Viktor, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium Oktatásért Felelős Államtitkárságának Kabinetfőnöke, aki felolvasta Hoffmann Rózsa államtitkár a jubiláló szervezetnek írt levelet. A rendezvényen többek közt részt vett Heizer Antal, a Magyar Köztársaság pozsonyi nagykövete is.

Jókai Tibor elmondta, nagy öröm számukra, hogy elkészülhetett a pedagógusok háza, mert minden más külhoni pedagógus szövetségnek már évek óta van saját épülete, ahol a különböző szakképzéseket, versenyeket, továbbképzéseket lebonyolíthatják. Az intézményben három terem nyújt majd alkalmat a képzésekre, most már modern környezetben. Természetesen komoly anyagi támogatásra volt szükség a megvalósításához, és magyarországi forrásoknak, a Szülőföld Alapnak és az oktatási tárcának köszönhetik, hogy immáron létrejött a Felvidéki Pedagógusok Háza.  (Felvidék Ma cikke alapján)

                                                                  Pék László elnök

Répás Zsuzsanna

Szantner Viktor

Jókai Tibor Vörös Mária SZMPSZ alelnöke