Megalakult a VMSZ belgrádi helyi szervezete
(hozzászólások a Magyar Szóból)
Pista 2011. december 01.
Tisztelettel indítványozom: alakítsák meg Szváziföldön (lásd: Afrika) is a VMSZ tagozatát. Ha kell, önként kivándorlok az emberevők közé és elvállalom az elnöki posztot.
Ha az alakuló közgyűlésig meg nem esznek vacsorára...
2011. november 30.
Alulírott vajdasági magyar civil szervezetek és politikai pártok Újvidéken, 2011. november 15-én, megvitatták a szerb rehabilitációs törvény javaslatát, amely rövidesen a szerb képviselőház elé kerül elfogadásra.
A részvevők a törvényjavaslattal kapcsolatos álláspontjaikat az alábbiakban foglalták össze:
1. A rehabilitációs törvényjavaslat a jelenlegi megfogalmazásban nem fogadható el.
Egyrészt azért, mert a vagyon-visszaszármaztatási és kárpótlási (ún. restitúciós) törvény és a rehabilitálási törvényjavaslat egyes rendelkezései egymással ellentétesek, másrészt azért, mert az utóbbi egyes rendelkezései még önmaguk közt is ellentmondóak, és a vajdasági magyarságra nézve hátrányos megoldásokat tartalmaznak.
2. A kollektív bűnösség elvét sugallja az október 6-án (éppen a magyarság gyásznapján) hatályba lépett ún. restitúciós törvény 5. szakasza 3. bekezdésének 3. pontja, miszerint „az a személy, aki a második világháború alatt a Szerbia Köztársaság területén tevékenykedő megszálló erők tagja volt és annak örökösei” nem jogosult az elvett vagyon-visszaszármaztatásra, illetve kárpótlásra. Szükségesnek tarjuk ennek a rendelkezésnek a törlését. A restitúciós törvény változatlan formában történő fennmaradása ugyanis még a rehabilitáció reményét is semmissé teheti.
3. A rehabilitációról szóló törvényjavaslat nem tartalmaz időpontot, amelytől számítva a rehabilitálást kérni lehetne, vagyis időben nem korlátozza azt. Ezért a restitúciós törvényből is törölni kellene a határidőket, miszerint az elvett vagyon visszaszármaztatásra és a kárpótlásra csak azok jogosultak, akiket vagyonuktól 1945. március 9. és 1968. február 15. között fosztottak meg.
4. A rehabilitálási törvényjavaslat kizárhat olyan rétegeket, amelyeket megilletnének mind a rehabilitáláshoz, mind a restitúcióhoz való jogok. Kimondja ugyanis, hogy „a rehabilitálásra nem jogosultak azok a személyek, akiket a második világháború alatt Szerbia Köztársaság területén fegyveres összetűzésekben a megszálló fegyveres erők és a quisling egységek tagjaiként életüket vesztették”.
Magyar vonatkozásban, gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy mindazok a személyek, akiket behívtak a honvédségbe, vagy más katonai egységekbe a mai Szerbia területén, és harcokban életüket vesztették, nem jogosultak rehabilitálásra, és ennél fogva kárpótlásra, vagyon-visszaszármaztatásra sem.
5. A törvényjavaslat 5. szakasza tartalmazza „a törvény erejénél való rehabilitálást”. Ilyen rehabilitálásban részesülnének azok a személyek is, „akiket a kollektív felelősség elve alapján háborús bűnösöknek nyilvánítottak, illetve háborús bűnök elkövetésében való részvételért nyilvánítottak bűnösöknek, akik nem vesztették el a jugoszláv állampolgárságot, és nem követtek el, illetve nem vettek részt háborús bűnök elkövetésében”.
Ez a rehabilitálás nem helyettesítheti egy olyan képviselőházi politikai nyilatkozat elfogadását a szerb parlamentben, amely elítéli az 1944/45-ös délvidéki vérengzést, és amely eltörli a csurogi, zsablyai és morozsori magyarokra kimondott, a mai napig fenntartott „kollektív bűnösséget” és koholt vádakat, biztosítja az áldozatoknak kijáró végtisztesség és a méltó megemlékezés jogát, valamint az események hatékony tudományos feltárását és az elkövetők megnevezését.
Ez mellett, Budapestnek végre kezdeményeznie kellene a katonai temetők és az ártatlan áldozatok sírhelyeinek kétoldalú szerződéssel való rendezését, beleértve a megfelelő emlékművek emelését és azok védelmét is, külön pedig, hogy Újvidéken megépüljön a Makovecz Imre által tervezett.
6. A törvényjavaslatban tisztázatlan az is, hogy kinél lesz a rehabilitálással kapcsolatos bizonyítási kényszer, holott ehhez nyilvánvalóan csak a szerb államnak vannak eszközei. Szükséges egy olyan rendelkezés beiktatása is, miszerint a törvény semmisítse meg a lincselő csoportok és a rögtönítélő katonai bíróság minden ítéletét. Továbbá, hogy a vagyon-visszaszármaztatási és kárpótlási eljárásokat egy ésszerű, törvényben rögzített határidőn (legfeljebb 5 éven belül) lezárják.
7. A magyar kormányok a második világháború után érdemében nem foglalkoztak a délvidéki vérengzésekkel. A magyar külpolitika az elmúlt húsz év alatt mindig bizalmat előlegezett Szerbiának, amit utóbb az itteni magyarok csalódásként éltek meg.
8. A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) a rehabilitálási törvényjavaslatról a szerb kormánnyal folytatott tárgyalások előtt nem konzultált itteni magyar politikai, civil vagy tudományos szervezetekkel. Ezekben a napokban talán örökre eldől, hogyan viszonyul Szerbia az 1944-1945-ös vérengzéshez. Felszólítjuk a párt parlamenti képviselőit, hogy a fentiekkel összhangban kérjék a rehabilitálási törvényjavaslat átfogalmazását.
A rehabilitálási törvény végső megszövegezése nemcsak a VMSZ, hanem a magyar kormány felelőssége is.
Újvidék, 2011. november 15.
Civil szervezetek:
– Árgus – Vajdasági Magyar Kisebbségjogi Civil Egyesület, mgr. Bozóki Antal elnök
– Nagyapáti Kukac Péter Magyar Hagyományőrző és Néprajzkutató Társulat –
Topolya, Kovács László elnök
– Nagy Sándor Műemlékvédő és Hagyományápoló Egyesület, Papp Ferenc elnök
– Újvidéki Diáksegélyező Egyesület, Matuska Márton elnök
– Újvidéki Magyar Olvasókör, Matuska Mária, elnök
– Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete, Nagy Margit elnök
– Vox Humana Emberbaráti Szolgálat, Sípos Piroska elnök
Pártok:
– Gusztony András, alelnök, Vajdasági Magyar Demokrata Párt,
– Csonka Áron, elnök, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége
– Oláh Róbert, a Magyar Remény Mozgalom alelnöke
– Sass Tamás, alelnök, Magyar Polgári Szövetség
2003 óta a VMPE által működtetett Oktatási Központunkban dolgozunk Nagybecskereken. Osztálytanító vagyok és szívem ügye a magyarság fennmaradása ebben a bánáti nagyvárosban. Nyolcadik éve, hogy itt élünk, de munkánk folyamán számos elénk gördülő akadállyal már megküzdöttünk. Tanítványaimra igen büszke vagyok, mert magyar tagozatra járnak, és a középiskolát is magyar nyelven folytatják.
Gyermekeim iskolába indulása óta érdekünk az, hogy megmaradjon a magyar tannyelvű tagozat, mentesüljünk az esetleges osztályösszevonásoktól. Úgy érzem, hogy megtettem a tőlem telhetőt annak érdekében, hogy erre ne kerüljön sor. Nagy figyelemmel kísértem az egyetlen magyar óvodába járó gyermekek létszámát, ahonnan az egyetlen magyar tagozatos iskolába, a Szonya Marinkovic első osztályába indulnak a gyermek. Az 1999-es generációban 16 gyermek volt, a 2000-es 9 tanuló, 2001-es már csak 4 elsős. Itt kezdődött a harc a létért, a fennmaradásért. Mint szülő, mint tanító is és az Oktatási Központ munkása is tanácsokkal láttam el a lelkes munkatársakat. A Vajdasági Magyar Pedagógus Egyesület elnök asszonyához fordultunk azzal a kéréssel, hogy tudná-e támogatásban részesíteni a magyar osztályba induló kis elsősöket. A házalást vállaltam az első osztályt vezető tanítóval együtt és ez meghozta az eredményt. 11 elsős kisdiák ült szeptember 1-jén az iskolapadban. A VMPE az anyagi juttatást a szülőknek kifizette, mindenki elégedett volt. Nem volt osztályösszevonás. De nem állhattunk meg, folytatni kellett a munkát. Azt tanácsoltam az iskola „Munkacsoportjának” hogy az óvodákba kell bejutnunk azzal a céllal, hogy felmérjük a magyarul tudó kis Manók számát és megnyerjük pici szívüket, reménykedve a sikerben. 2010 novemberében és decemberében Rácz Róbert tanító és zenész közreműködésével felmértünk 19 óvoda érdeklődési körét a magyar nyelv tanulása iránt. Bemutatóórák sorozata következett. A fő hangsúly a magyar nyelv oktatása énekes játékokon és zenehallgatáson keresztül volt. Több mint 200 gyermek lett részese a bemutatóóráknak és ebből 246 óvodás iratkozott be a magyar nyelv tanulására. Ezeknek a gyerekeknek 80 százaléka vegyes házasságból való. 10 százalékuknál mindkét szülő magyar, de a gyerek nem beszéli a magyar nyelvet. A többi pedig idegen nyelvként tanulja a magyart. Az eredmény bíztató volt. A VMPE közgyűlésén szárnyaltunk a boldogságtól, mert Nagy Margit mögénk állt és biztatott bennünket, hogy kezdjünk bele az óratartásokba, az anyagi támogatást biztosítja. A Sonja Marinkovic iskola „Munkacsoportja” elismerte, hogy igen szép eredményt értünk el és csak szavakkal bíztattak, hogy ezt érdemes végig vinni, akár a majdnem ingyen munkával is, de szeptembertől jobb lesz. Az útiköltségre futotta, hiszen heti 30 órával a 16 óvoda napi 50 km ingázással felemésztette a fizetésünket, amit kizárólag a VMPE fizetett. Az óratervet Róbert és jómagam állítottuk össze az életkor és a nyelvtudás alapján. Az iskola anyák napi műsorán 8 perces előadást mutattunk be 53 kis óvodással, akik példamutató szinten sajátították el a magyar nyelvet.
Nagyon boldog volt ismét mindenki. Főleg a háttérből figyelemmel kísérő, a kombinatorikát igen jól elsajátított „Munkacsoport”! Túl szép és egyszerű! - villant át az agyamon. Sokan felfigyeltek a munkánkra és a szeptemberi újrakezdésig a megérdemelt szünetre mentünk. Közben Újvidéken az anyanyelvápolók szemléjén is részt vett 20 kis ovis.
Sok mindent nem értek, ami az emberi magatartást illeti, nem hittem azt, hogy ilyen lappangó sötét tervek szolgájává válhatnak azok, akikről meg voltam győződve, hogy egy célért harcolunk: a magyarság megőrzéséért
Nagy izgalommal vártuk a szeptembert reménykedve abban, hogy az óvodai munkánk folytatódik, hiszen eddigi munkánk gyümölcsét most élveztük volna Róberttal igazából. A kialakult csoportok, a mosolygós óvónők, akik jómaguk is részt vesznek a foglalkozásokon, bekapcsolódtak a munkánkba, izgatottan várták a folytatást.
Az álarc mögé bújt ”Munkacsoport” megbeszélésén megtudtuk, hogy a program anyagi támogatását átvette az MNT és többet fizet, mint amennyit a VMPE tudott adni. A plakáttervezésnél kértem, hogy a VMPE logója kerüljön föl a többi támogató mellé. Hiszem azt, hogy a támogatásuk nélkül nem jutottunk volna ilyen eredményekig. Nem vettem észre különösebb változást magatartásukon. A folytatás megvolt, nagy lelkesedéssel hagytuk el kollegámmal az irodát, a munkaterv egyeztetésről beszélgettünk, nekiálltunk volna az anyaggyűjtéshez.
Másnap este a „Munkacsoport” programvezetője felhívott és közölte velem, hogy a logó nem kerülhet fel a plakátra és már találtak helyettem más pedagógust, aki átveszi tőlem a munkát. Nagyon jó ismerős, pedagógus, szülő is egyben és az ötéves munkatervet együtt tervezgettük a munkánk folyamán, hogy feltámasszuk a régi „Messinger” iskola hagyományait. Feltettem azt a buta kérdést, hogy komolyan gondolja-e - igen, komolyan gondolta.
E pillanatban azt hittem, hogy összecsapnak a hullámok a fejem fölött, hiszen csak őszintén, tiszta szívvel és lélekkel szerettem volna folytatni azt a munkát, amit a magaménak érzek, és amit Robi tanítóval együtt alapoztunk meg.
Ez a maroknyi magyarság meddig fog még vermet ásni egymásnak? Egy a célunk, mi magyarul vagyunk emberek, és meddig lesz még a politika az úr?
Ha valaki a pedagógusi pályát választja, tisztában kell lennie azzal, hogy mintaképül kell szolgálnia a kis nebulóknak Ez felelősségteljes munka, amint ezt Saint Exupéry is leírta:” Te egyszer és mindenkorra felelős lettél azért, akit megszelídítettél”. Ahhoz, hogy magabiztos lehess a pedagógusi pályádon, a hit, a remény és a szeretet vezessen munkád során. De a politika markában akár össze is roppanhatunk.
Lukács Gabriella tanítónő
Szászfalvi László, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára Nemes Csaba külpolitikai főtanácsadóval, református lelkésszel szeptember 23-án ellátogatott Bácskossuthfalvára. A református templomban tartott istentiszteleten Nemes Csaba hirdetett igét (Biblia, Dániel 5,25), majd Móricz Árpád helybeli lelkész köszöntötte a vendégeket. Az ezt követő előadásában Szászfalvi a Magyar Kormány és az egyházak kapcsolatában bekövetkezett paradigmaváltásról beszélt. Kiemelte az egyházak társadalmi jelentőségét és az egyházi oktatási és más intézmények fontosságát. A kormány és az egyházak kapcsolata megerősödött és a külhoni lelkészek, felekezettől függetlenül anyaországi társaikhoz hasonló anyagi juttatásban fognak részesülni. A vendégek megtekintették a református óvodát, amelybe 51 gyermek iratkozott be idén. Csomortán Melinda, az óvoda vezetője ismertette a több éve folyó munka eredményeit, sikereit és nehézségeit. A parókia udvarán rendezett közös ebéden résztvevőket a helybeli, kosztümös Fehárlófia Baranta csapat szórakoztatta a hagyományos magyar harcművészet elemeinek bemutatásával.
A találkozó vendégei között volt Dolinszki Árpád evangélikus püspök, református részről a szabadkai, a pirosi, a nagybecskereki, a torontálvásárhelyi egyházközség, és az újvidéki Apáczai Diákotthon képviseltette magát.
Helyesbítés
Az MNT elnökének írt nyílt levél első változata vasárnap a tudtomon kívül jelent meg a Vajdaság Ma hírportálon. A levél aláírói sorában mindazoknak a neve szerepelt, akiket felkértem az aláírásra. A megjelenés időpontjáig nem mindenki jelzett vissza, illetve volt, aki jelezte, hogy nem írja alá. Akkor akartam közzétenni, amikor mindenkitől megérkezett a válasz. Amint tudomást szereztem a megjelenésről, azonnal töröltettem a főszerkesztővel a cikket. A második változat megjelenéséig csupán a Nagybecskereki Diáksegélyező Egyesület válaszát nem vártam meg, eddigi tapasztalatom alapján biztos voltam, hogy aláírják. Tévedtem.
Most értesítetett a Nagybecskereki Diáksegélyező Egyesület, hogy nem támogatják a nyílt levelet, mivel ez esetben az MNT megvonja tőlük a kombi vásárlására tervezett támogatásukat.
Elnézést kérek NDE-től, hogy a nevét nem húztam ki, ezúttal megteszem.
A diktatúra nyilvánvaló. A magyarországi adófizetők pénzét osztja az MNT, de nem a vajdasági magyar lakosság érdekei szerint, hanem sajátos mércék alapján. A sajátos mércéhez akkor lenne joga, ha a saját pénzét osztogatná. A megfélemlítés eszközét használja hatalma fenntartásához. A négy párton kívül (MPSZ, MRM, VMDK,,VMDP) a következő civil szervezetek támogatták aláírásukkal a nyílt levelet:
Árgus – Vajdasági Magyar Kisebbségi Civil Egyesület, Újvidék
Kézfogás a Magyarságért – Polgári Mozgalom, Csóka
Magyar Ifjúsági Akció polgári egyesület, Óbecse
Nagyapáti Kukac Péter Magyar Hagyományőrző és Néprajzkutató Társulat, Topolya
Újvidéki Diáksegélyező Egyesület, Újvidék
Újvidéki Magyar Olvasókör, Újvidék
Újvidéki Polgári Daloskör
Ürményházi Ifjúsági Klub, Ürményháza
Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete, Újvidék
Vox Humana Emberbaráti Szolgálat
Nagy Margit
a VMPE elnöke
Április 20-án Újvidéken a Kárpátia Alapítvány szervezte fórumon jelen volt Korhecz Tamás, az MNT elnöke, aki biztosította a jelenlevőket, hogy a Magyar Nemzeti Tanács semmit sem fog tenni az érdekelt szülők és pedagógusok megkérdezése nélkül, és a végsőkig támogatni fogja a magyar nyelvű oktatás ügyét, Újvidéken is. Az MNT elnöke hangsúlyozta továbbá, hogy mind a 78 vajdasági iskoláért kiáll, melyekben magyar nyelven is folyik az oktatás, függetlenül attól, hogy kiemelt fontosságúak vagy sem.
Egy tegnapi interjúban kiderült, hogy Joó Horti Lívia, az MNT közoktatási bizottsága elnökének nincsenek pontos adatai arról, hogy mely területeken hány iskolában került veszélybe a magyar tagozat (Határok, nélkül, Kossuth Rádió, 2011.08.31.) Csak azokról a területekről szerzett tudomást, ahonnan segítségért fordultak az MNT-hez. Nyilatkozatában azt is említette, hogy az MNT ragaszkodik az 5-ös tanulói létszámú osztályok megmaradásához.
Ezzel szemben a következő történt: az újvidéki Nikola Tesla Általános Iskolában nem hagyták jóvá a magyar első osztály indítását 5 tanulóval. Nyugat-Bácskában Gomboson (I.,II.,III.,VI. osztály) 7,5,7,6 alsó tagozatos létszám, Nemesmililicsen 6,6,9,3, Zomborban 6,6,7,8, Doroszlón 7,7,4,8, Szilágyin 2,5,5,8 tanulói létszámok mellett nem maradhattak meg az önálló osztályok.
Nem kell különösebb jövőbelátási képesség ahhoz, hogy levonjuk a következtetéseket.. A magyar nyelvű oktatás különböző politikai alkuk tárgya. (Az oktatási miniszter néhány napja Deli Andornál, a tartományi oktatásügyi titkárnál és annak helyettesénél járt, megegyezett velük az ésszerűsítést illetően.)
Ennek következményei egész közösségünk jövőjét befolyásolják. Ha minden évben bizonytalanság előzi meg a magyar tagozat indítását, a még eddig kitartott szülők is lemondanak az anyanyelvű oktatásról, annál is inkább, mert csak kis mértékben létezik magyar nyelvű felsőoktatás Vajdaságban. A szülő pedig tervezi a gyermeke jövőjét és ha nincs magyar felsőoktatás, ez arra ösztönzi, hogy szerb tagozatra írassa a gyermekét. És itt jelenik meg a magyar egyetem fontossága, illetve annak a kedvező helyzetnek a kihasználása, hogy az Újvidéki Egyetem rektora mostanában készségét fejezte ki a magyar nyelvű tanárképzéssel kapcsolatban. Mivel a magyar kormány csak az MNT-vel tárgyal, a levelet átadtam Lengyel Lászlónak MNT felsőoktatási kérdésekkel megbízott tanácsosának és Takács Mártának Felsőoktatási és Tudományügyi Bizottság elnökének. Megígérték, hogy szeptemberben lépéseket tesznek az ügyben.
Politikailag is ajánlott ennek a megvalósítása, hiszen a VMSZ ezzel a népszerűségét növelhetné a választópolgárok előtt.
Éppen ezért nem értem, hogy miért kellett belemenni ebbe a szomorú alkuba. Miért nem lehetett nemet mondani az oktatási miniszternek (akár az MNT, akár a VMSZ nevében, hiszen Deli Andor és Jeges Zoltán a VMSZ embere). Miért nem lehet egyszer már határozottan kiállni a magyar oktatás mellett? Hiszen nagy részben ezen múlik a jövőnk.
Azt már csak találgathatjuk, hogy mi lenne ha az MNT-nek törvény adta vétó joga lenne e kérdéseket illetően.
Helység | Időpont | Képzések/célcsoport |
Szováta Teleki Oktatási Központ | júl. 10-16. | |
júl. 10-16. | ||
júl. 17-23. | ||
Csíkszereda Apáczai Csere János Pedagógusok Háza | júl. 10-16. | |
júl. 17-23. | ||
Csíkszereda SAPIENTIA EMTE | júl. 17-23. | A kémia tanítása (kémia, ill. kémia-fizika szakos tanárok) |
Csíkszereda Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium | júl. 24-29. | |
Székelyudvarhely Dr. Palló Imre Művészeti Líceum | júl. 17-23. | |
Segesvár, Gaudeamus Ház | júl. 17-23. | Földrajz tanítása (földrajz szakos tanárok) |
Kolozsvár, | júl. 17-23. | |
Kolozsvár, Bethlen Kata Diakóniai Központ | júl. 25-30. | |
Válaszút Kallós Zoltán Alapítvány | júl. 17-24. |
Helység | Időpont | Képzések/célcsoport |
Szováta Teleki Oktatási Központ | júl. 10-16. | |
júl. 10-16. | ||
júl. 17-23. | ||
Csíkszereda Apáczai Csere János Pedagógusok Háza | júl. 10-16. | |
júl. 17-23. | ||
Csíkszereda SAPIENTIA EMTE | júl. 17-23. | A kémia tanítása (kémia, ill. kémia-fizika szakos tanárok) |
Csíkszereda Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium | júl. 24-29. | |
Székelyudvarhely Dr. Palló Imre Művészeti Líceum | júl. 17-23. | |
Segesvár, Gaudeamus Ház | júl. 17-23. | Földrajz tanítása (földrajz szakos tanárok) |
Kolozsvár, | júl. 17-23. | |
Kolozsvár, Bethlen Kata Diakóniai Központ | júl. 25-30. | |
Válaszút Kallós Zoltán Alapítvány | júl. 17-24. |
