Nagy Margit: április 2011

2011. április 25., hétfő

A XI. Vajdasági Suliszínház Fesztivál anyanyelvápolóinak első idei elődöntője

A Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete április 21-én a csonoplyai művelődési ház nagytermében rendezte meg a nyugat-bácskaiak bemutatkozását.

Az óvodások versenyen kívül népi gyermekjátékokat mutattak be.

Az anyanyelvápolók három csoportban mutatkoztak be. A nemesmiliticsi alsós tanulók Szabó Márta tanítónő rendezésében A libapásztorlányka lakodalma című jelenetet mutatták be, a felsősök a Hófehérke és a hét törpe (a sárospataki diákok átdolgozásában) egyfelvonásost. A zsűri Jódal Rózsa írónő elnökletével a legjobb jelmezért járó díjjal tüntette ki az alsósokat. A felsősök a díszletért nyertek díszoklevelet.

A csonoplyai házigazdák ugyancsak a Hófehérke és a hét törpe című jelenettel léptek fel, remek felkészülésben, Az együttesre jellemző volt a jól érthető, szép beszéd, a Herceget alakító hatodikos Szakács Ábel vehette át végül a legszebb színpadi beszédért járó díszoklevelet. Krizsán Valéria tanítónő, a csonoplyai előadás rendezője megérdemelten vehette át a szemle legjobb előadásáért járó díszoklevelet.

Mindannyiukon felismerhető, hogy az anyanyelvápolási csoportokon belül rendszeresen foglalkoznak velük. A nézőtéren ülő családtagok, barátok, falubeliek a szerb és a magyar nyelvet felváltva használják, ez azonban nem volt érezhető a fellépők színpadi beszédén.

2011. április 22., péntek

Mátyás Eszter unokahúgom konfirmációja Kolozsváron

Környezetvédelmi verseny

Sajó Károly Kárpát-medencei Környezetvédelmi Csapatverseny II. fordulóját, az újvidéki Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete és a bácsföldvári Svetozar Marković Általános Iskola szervezésében 2011.04.15.-én tartották meg az újvidéki Apáczai Diákotthon előadótermében. A versenyen 9 csapat vett részt (27 tanuló), 6 vajdasági iskolából.

Az írásbeli dolgozaton elért pontszám (20 pont) és az előadásban bemutatott helyi környezetvédelmi problémát bemutató szakdolgozat alapján „A bácsföldvári ivóvíz szennyezettsége” címmel, a zsűri a bácsföldvári Svetozar Marković Általános Iskola csapatát (Péter Luca, Gregus Mária, Vojnović Gabriella) hirdette ki győztesnek.

Minden résztevő oklevelet és ajándékot kapott.

A zsűrit a magyarországi vendégek Mécs Csaba (KOKOSZ elnöke), Surányiné Palkó Eleonóra (KOKOSZ tagja), valamint Lukács Zsolt az újvidéki székhelyű Egretta Természetfotós Csoport elnöke alkotta.

A győztes csapat két felkészítő tanárral 2011.06.02-03. képviseli régiónkat Győrben a döntőben.

A bíráló bizottság

Az első díjas

Kolozsvári könyvbemutató

Kolozsváron az Erdélyi Múzeum-Egyesület Jókai utcai előadótermében tartottuk meg Nagy Endre Így éltem és ezt láttam című önéletrajzi könyvének bemutatóját. A bemutatót Sipos Gábor, az EME elnöke nyitotta meg. Bartók Árpád szerint a könyv szerzője alakította meg a „csombordi „aranycsapatot”, amelynek Mezei Sándorral és dr. Csávossy Györggyel együtt ő is tagja volt.

Ők nemcsak ismerték Nagy Endrét, hanem együtt is dolgoztak vele. Manapság elfelejtjük, vagy éppen kicsinyeljük az alapítók tettét, pedig rendszerint a „nagy lépés” érdeme éppen az övék. Bátran elindítanak valamit, sokszor kedvezőtlen körülmények, kockázatok között, amelynek legfőbb értelme, hogy rendszerint közösségi célt szolgál. Különösen nagy tett iskolát alapítani, mert ez a jövőbe vetett legjobb befektetés, és előbb-utóbb a felnövekvő nemzedékek tudásában és identitásában térül meg.

Sípos Gábor megnyitja a bemutatót

Szibériai száműzetésben

Hogy ki volt Nagy Endre, életírásából világosan kiderül. A gyönyörű

kiadású, 460 oldalas, kemény kötésű könyv egy teljes élettörténet, amelyet leánya, unokái, unokahúgai őriztek meg, és amikor eljött az idő, kiadták. Két fontosabb mozzanatot emelünk ki életéből, amelyet a könyv alcíme is jelez, és amiről a legtöbbet mesél „a szibériai hadifogoly és erdélyi iskolaalapító”. Az első világháborúban fogolyként eljut Tomszkba, a

Bajkál vidékére, Irkutszkba, sőt a Gobi sivatag szélére. Nikolszk-Uszurijszkba hosszabb időt is tölt, ezért találhatók német, orosz, román és eszperantó kifejezések a könyvben. Feltalálja magát, villanyszerelési munkát is vállal társaival. Életük megszervezésében vezet, irányító szerepet vállal. Történelmi, irodalmi és természetrajzi előadásokat tartanak, tanítják az analfabétákat. Mezőgazdasági múzeumban is dolgozik.

Társaival együtt felfedezi a fertőzött szibériai búza kórokozóját, a Fusarium roseum nevű

gombát, amely a búza nagy részét megmérgezte, és vizsgálják a védekezés lehetséges módjait is. Ekkor szinte a szakmában dolgozhatott. Az orosz fogságban emberségesen bántak azokkal, akiknek hasznát vehették. Persze voltak nehéz napok is. Később következett Vladivosztok és a japán fogság. Aztán 1920-ban, hat év után a hazautazás. A 40 napos hajóút leírása is olyan, mintha, valamivel később Balázs Dénes, a hátizsákos világutazó írná le. De hol is van a haza? Az erdélyieknek több mint a fele Magyarországra készül, Nagy Endre azonban Erdélybe tér vissza, a sorsa szólítja haza.

Az iskolalapító

Karácsony első napján érkezik meg, és ahogy sommásan megfogalmazza: „megfogom az életet.” 1923-ban megnsül, 1925-ben megszületik Eszter nevű

leánya. Az Ellenzék nevű újságban mezőgazdasági cikkeket majd az Erdélyi Gazda állandó munkatársa lesz. 1931-ben jelenik meg cikke a magyar tannyelvű téli mezőgazdasági iskolák szükségességéről. Ő harcolta ki mind a négy magyar tannyelvű erdélyi téli

mezőgazdasági iskola megnyitását. (…) Rövidesen tankönyvet is ír Gazdaságtan címmel. A háború után, 1946-ban szinte elölrőll kellett kezdenie mindent a tönkrement csombordi iskolánál. 1948-ban ezt az iskolát is államosítják, majd 49-ben szőlészeti jellegű

líceummá alakítják.

Nagy Endre 1952-ben vonul nyugdíjba, majd 1954-ben Székelyudvarhelyre költözik. 74 éves korában megírja önéletírását. Betegsége meggátolja abban, hogy befejezze, később egyik unokája, Kovács László pótolja a hiányt. 1969. április 18-án hal meg, és a városka református temetőjében nyugszik.

Sipos Gábor elmondta: az egyesület sokat segített a kiadásban, és a Nagy család kötődése igen erős Kolozsvárhoz, különösen Nagy Géza református teológiai tanár, egyháztörténész, valamint utódai révén. A könyvet dr. Bellágh Rózsa, Nagy Endre unokahúga, a budapesti Országos Széchenyi Könyvtár munkatársa mutatta be, aki a szöveget sajtó alá rendezte. A kéziratot Nagy Endre leánya, majd unokái, unokahúgai örökölték. 1970-ben legépelték, majd 2010 nyarán Nagy Margit a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületének elnöke elhatározza, hogy magánkiadásban megjelenteti. Nagy László Regensburgban élő építészmérnök nemes anyagi segítsége társult az elhatározáshoz. A könyv kettőjük vállalkozása, de minden rokon, unokák és unokahúgok példás összefogásának az eredménye. Koliger Endre (családtag) terve alapján készült a fedőlap és a borító, Kovács Császár Enikő, egyik jelenlevő unokája így nyilatkozott a bemutató után: „Büszke vagyok a nagyapámra, aranyember volt, a mai napig is ebből élünk.” Bartók Árpádot a csombordiak jogán amúgy sem lehetett volna meggátolni abban, hogy hozzászóljon a bemutatóhoz. Nagy Endrének nemcsak jó barátja, munka-és vadásztársa is volt, akiről megjegyezte, hogy nem ijedt meg a fenyegetésektől és nagyon sok jó tanáccsal tudott szolgálni. Dr. Veress Éva kolozsvári nyugalmazott egyetemi tanár szintén ismerte kislány korában: Endre bácsi a szomszédból gyakran megszólította. Nyugdíjba vonulása után édesapja, Veress István lett a csombordi iskola igazgatója, aki többször is írt nagyszerű elődjéről. Farkas Zoltán, az EMGE képviselője elmondta, hogy a Lakatos utcai könyvtárban több példányban látta a kéziratot, és fel is használta.

A kolozsvári bemutatón egy igaz ember őszinte vallomásáról hallhattunk, aki tudta és hirdette, hogy a legnagyobb sikertelenség láttán sem szabad elcsüggedni, mert ha feladjuk, nem lehet jövőnk. Íme, máig érvényes üzenete!

(A Szabadság napilap cikkének felhasználásával)

Bellágh Rózsa bemutatója

Nagy Margit az egyik kiadó

Bartók Árpád

Nagy Géza, Nagy Margit, Császár Kovács Eszter (Nagy Endre unokája), Bellágh Rózsa, Nagy Géza

a családtagok

2011. április 8., péntek

CSATLAKOZÁSI FELADATOK

Magyar szervezetek Szerbiai EU-csatlakozásáról

Alulírott vajdasági magyar civil szervezetek és pártok Újvidéken, 2011. április 7-én, megvitatták Szerbia Európai Uniós csatlakozásának nemzeti kisebbségi vonatkozású kérdéseit. Mivel ezekben a kérdésekben ez ideig nem módjuk tájékozódni, így álláspontjaikat az alábbiakban foglalták össze:

1.) Fontosnak tartjuk és támogatjuk Szerbia Európai Uniós csatlakozását.

A térség valamint Európa népei történelmi megbékélése és a vajdasági magyar nemzeti közösség helyzetének megnyugtató rendezése érdekében, a civil szervezetek és politikai pártok szükségesnek tartják a szerb-magyar, illetve magyar-szerb kapcsolatokat terhelő kérdéseknek a tagjelölti státus megszerzése előtti rendezését.

2.) A szerbiai parlament fogadjon el nyilatkozatot, amely elítéli az 1944/45-ös délvidéki vérengzést, eltörli a vajdasági magyarokra a mai napig fenntartott „kollektív bűnösséget” és koholt vádakat, biztosítsa az áldozatoknak kijáró végtisztesség és a méltó megemlékezés jogát, az események tudományos feltárását, valamint, nyújtson jóvátételt a károsultaknak, illetve utódaiknak és ezt törvénnyel rendezze. Továbbá minden elkobzott vagyont származtasson vissza.

3.) Szerbia biztosítsa a délvidéki magyarság teljes körű nemzeti autonómiáját. Első lépésként, ennek érdekében szükséges a nemzeti tanácsokról szóló törvény mielőbbi megváltoztatása és új, demokratikus nemzeti-tanácsi választások megtartása, az állam által elkészített és kezelt teljes választó névjegyzék alapján, figyelembe véve a lakosság területi megoszlását is.

4.) A szerb kormány a gyakorlatban biztosítsa a nemzeti kisebbségeknek a garantált parlamenti helyeket, az arányos részvételt a döntéshozatali intézményekben, a közigazgatási és igazságügyi szervekben, a közvállatokban, valamint a belügyi hatóságokban – minden szinten.

5.) Állami irányítással ne kerüljön sor a többnyire Nyugat-Európából kitoloncoltaknak a nemzeti kisebbségek által lakott területekre költöztetésére, mivel az megbontaná a lakosság etnikai arányait és a rontaná a közbiztonságot.

6.) A szerb kormány biztosítsa az etnikai alapú incidensek hatékony kivizsgálását és a vonatkozó jogszabályoknak az elkövetők elleni következetes alkalmazását.

7.) Ezeket az álláspontokat eljuttatjuk Mirko Cvetković szerb kormányfőnek, Stefan Fülenek, az Európai Bizottság bővítési biztosának, Jelko Kacinnak, az Európai Parlament szerbiai jelentéstevőjének és Orbán Viktor magyar miniszterelnöknek.

Újvidék, 2011. április 7.

Civil szervezetek

– Árgus – Vajdasági Magyar Kisebbségjogi Civil Egyesület, mgr. Bozóki Antal elnök

– Nagyapáti Kukac Péter Magyar Hagyományőrző és Néprajzkutató Társulat – Topolya,

Kovács László elnök

– Nagy Sándor Műemlékvédő és Hagyományápoló Egyesület, Papp Ferenc elnök

– Újvidéki Diáksegélyező Egyesület, Matuska Márton elnök

– Újvidéki Magyar Olvasókör, Matuska Mária, elnök

– Újvidéki Polgári Daloskör, Papp Ferenc alelnök

– Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete, Nagy Margit elnök

– Vox Humana Emberbaráti Szolgálat, Sípos Piroska elnök

Pártok

– Ágoston András, elnök, Vajdasági Magyar Demokrata Párt,

– Csonka Áron, elnök, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége

– Oláh Róbert, a Magyar Remény Mozgalom alelnöke

– Rácz Szabó László, elnök, Magyar Polgári Szövetség

2011. április 4., hétfő

Egy pedagógus véleménye a beiratkozási programról

Az MNT a vajdasági magyar általános- és középiskolákat fontossági sorrendbe állította. Színekkel jelölték a legfontosabb, a kevésbé fontos stb. iskolákat. Maradtak színtelenek is, talán azért, mert nem tudnak, mit kezdeni velük. Az újvidékiek is azok.

Egy kollégám véleménye a VMPE álláspontját is tükrözi.

"A kis létszámú tagozatokat is meg kell őrizni, de úgy látszik kevés nemzettársunk gondolja ezt már így. Kinek akarunk mi jót tenni?

Gazdasági okok, meg pedagógiai okok...

Nekünk nem szabad elveszíteni egy diákot sem. Egy tagozat megszüntetése nálunk, a jövőben jelentős létszámcsökkenést fog eredményezni.

Amennyiben kiderül, hogy az MNT a kormánynak és a minisztériumnak tesz szívességet azzal, hogy helyettük számolja fel a kis tagozatokat, akkor megkérdezem, kit és milyen érdekeket képvisel? A tagozatok megszűnése megtörténhet bárki segítsége nélkül. Ehhez nem kell sem párt, sem MNT. Csak hogy jobban fáj, ha mi magunk tesszük meg a lépéseket, majdnem önként, önszorgalomból, önmagunk lassú megsemmisítéséért. Nem tudom mi alapján vagyok ennyire borúlátó. Mégsem merem elhinni, hogy bekövetkezhet az, hogy az MNT nem fogja támogatni minden magyar tagozat megmaradását. Hiszen nincsenek százával az ilyen iskolák Vajdaságban."

2011. április 3., vasárnap

Kolozsváron felavatták Mátyás király felújított szobrát

1902

Idézet Nagy Endre szemtanú Így éltem, ezt láttam című könyvéből:

"Meg sem melegedtünk még, amikor nagy esemény van: a Mátyás szobor leleplezése.

Állandó ifjúsági tanácskozások folynak. A fáklyásmenetet Ferenc József királyunk előtt az ifjúságnak kell adnia. Néhány napig büszkék vagyunk rá. Akkor hír jön: a királyi látogatás elmarad. József főherceg fogja képviselni az uralkodót. Na, így is jó, a makrapipás József, a cigánykirály (így nevezzük, mert komoly kísérletet tett alcsuti birtokán a cigányok letelepítésére) magyarnak számít. Pompás csere. Ismét 2 nap, új hír: József főherceg beteg, fiát, a 18 éves József Ágostont küldi. Ez mát több a soknál! Hát ennyire lebecsüli a mi legendás Hollós Mátyásunkat a német?! Ezt nem tűrjük, visszavágunk. Medgyaszay Miháy református teológus és Pólya Antal jogász ifjúsági vezérek bejelentik, hogy lemondunk a fáklyásmenetről. A főherceg érkezésénél mind (lehettünk 2000-3000-en) ott vagyunk. Nessy Pál 48-as képviselő is megjött szervezésünkre. Befut a vonat. Az állomás előtti tér zsúfolásig telve, ifjakkal és lovasrendőrökkel. A katonabanda a hadsereg himnuszát játssza, ugyanazt a „Gott erhalte”-t, amelynek hangjai mellett kivégezték az aradi 13 tábornokot. Mindjárt az első akkordok után befúl a katonazene az „Isten, áldd meg a magyart”-ba, melyet a Kossuth-nóta követ. A lovasrendőrök megrohamoznak. Nem akartunk többet, elfut, aki tud. Kardlapot, lovaglóostor-ütést sokan kapunk. Nagykabátom a varrásnál kettéreped. A tömeg földre terít. Felkönyökölve is alig kapok levegőt, amíg eltisztul felőlem a „kutyakalangya”.

A leleplezési ünnepélyt nem zavarjuk másnap. Simán, méltósággal zajlik le. Széll Kálmán miniszterelnök gyönyörű beszédet mond. A főherceg katonaruhában van. Kezében papírlapot tartva, tört magyarsággal olvassa beszédét, mely így végződik:

- Őfölsége névében á szobor léléplézését elréndelem.

Nem tudom, hogy ez a József Ágost volt-e az I. világháború népszerű tábornoka, vagy sem. Annyi bizonyos, hogy akkor még így beszélt magyarul. Áhítattal nézzük a Mátyás szülőháza felé vonuló tömeg élén Széll Kálmán mellett gr. Apponyi Albertet, Bánffy Dezsőt, Szilágyi Dezsőt és Jókai Mórt, aki az igazán buja szépségű második feleségével karonfogva megyen. Unokája lehetne – állapítjuk meg. Amint később kiderült, unokának igen gonosz lett volna.

Este van. Gyülekezünk a főtér mellékutcáiban. Jön a fáklyásmenet. Katonabanda az élen. A fáklyavivők mind fekete ruhában. Hogy kik, honnan szedte a rendezőség, nem tudjuk. A menet a főtérre ér, de akkor már 2000 főiskolás áll a menet élén, s amikor a főherceg kilép, rázendít a Kossuth-nótára. Tanácstalanul néz egy pár percig, aztán megfordul, eltűnik az erkélyről. Akkor éjjel elutazott. Nessy Pál ellen eljárást indít a hadsereg, amiért a „Gott erhalte” ellen tüntetett. Erre a képviselő lemond a tartalékos hadnagyi rangjáról. Gyűjtést indítunk. Díszkardot és hódoló iratot visz az ifjúság küldöttsége Nessynek. Ami ezután következett, szégyen leírni. Alig 2 év múlva Nessy elsikkasztotta valamelyik dunántúli megyében az árvák pénzét, és átlóg Amerikába (magyarosított nevű zsidó volt).

Kiderült, de csak évek múltán került nyilvánosságra, hogy miért nem jött el a király a leleplezésre. A szobor lábánál a legyőzött népek zászlói hevernek. A terven nem volt ezek között az osztrák kétfejű sasos lobogó. Ezt Fadrusz titokban készítette el, s az utolsó napokban fektette a szobor talapzatát."