2010. október 23., szombat

1956

Nem érti ezt az a sok ember,

Mi áradt itt meg, mint a tenger?

Miért remegtek világrendek?

Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.

De most sokan kérdik: mi történt?

Ki tett itt csontból, húsból törvényt?

És kérdik, egyre többen kérdik,

Hebegve, mert végképp nem értik -

Ők, akik örökségbe kapták -:

Ilyen nagy dolog a Szabadság?

Márai Sándor

2010. október 19., kedd

Amiről a média hallgat

A chilei bányászok Istenről tettek tanúbizonyságot
chubakka, Sun, 2010/10/17 - 16:13




graphic




A CBN News arról számolt be, hogy a chilei bányából kimentett bányászok többsége mély leli életről és az Istenben való töretlen hitről tettek bizonyságot. A riport azt is megjegyzi, hogy mindannyian egyetértettek abban, hogy a hitük tartotta őket épségben és biztonságban azalatt a 70 nap alatt, amíg a föld mélyében voltak.


A riport szerint minden egyes bányász egy olyan pólót viselve jött ki a mentőkapszulából, aminek az elején az állt, hogy „Köszönöm, Uram”. A póló hátulján ezek a szavak álltak: „Neki legyen dicsőség és tisztesség”, a 95. zsoltár 4. sorát idézve: „Kezében vannak a föld mélységei, és övéi a hegyek csúcsai”. A póló ujján pedig „Jézus” neve szerepelt.


Mario Sepúlveda, a második dolgozó, aki kilépett a kapszulából, ezt mondta: „Isten és az ördög harcolt felettem, és Isten győzött. Mindvégig tudtam, hogy ki fognak hozni. Mindvégig hittem az itteni chilei szakemberekben és a Nagy Teremtőben.”


A negyedik felszínre lépő bányász, Carlos Mamani, azonnal letérdelt, ahogy kijött a kapszulából, majd az égre mutatott, hálát adva Istennek, és ugyanígy tett Omar Reygadas, akinek egy Biblia is volt a kezében, a sisakjára pedig ez volt írva:
„Isten él”.


graphic
Jézus a világosság - felirat egy sisakon




Egy másik riport megjegyzi, hogy a 19 éves Jimmy Sanches még a bányában rekedve írt egy levelet, amit felküldtek a felszínre, ezzel a szöveggel: „Valójában 34-en vagyunk, mert Isten soha nem hagyott el minket itt lent.”


A chilei bányászok csodával határos megmenekülésére is emlékezve, idézzük azt a zsoltárt, amely mindannyiuknak ennyi lelki erőt, kitartást és reményt adott:


Gyertek, zengjünk dalt az Úrnak, ujjongjatok üdvünk sziklája előtt!
Dicsőítő énekkel lépjetek színe elé, magasztaljátok hangosan, zsoltárt énekelve!
Mert nagy Isten az Úr, fölséges király minden isten fölött.
Kezében vannak a föld mélységei, és övéi a hegyek csúcsai.
Övé a tenger, ő alkotta, övé a föld, keze teremtette.
Gyertek, boruljatok le és imádjátok, hajtsatok térdet az Úr előtt, aki teremtett minket!
Mert ő a mi Istenünk, mi pedig legelőjének népe, s kezére bízott nyáj vagyunk.
Bárcsak meghallanátok ma a szavát: „Ne keményítsétek meg a szíveteket, mint egykor Meribánál [zúgolódás], mint a pusztában Massza [kísértés] napján!
Atyáitok ott megkísértettek, bizonyítékot követeltek, jóllehet látták tetteimet.
Negyven évig viszolyogtam e nemzedéktől. Így szóltam: Tévelygő szívű nép ez, nem ismeri útjaimat.
Ezért esküdtem meg haragomban: Nem mennek be nyugalmam (országába)!”


- XCV. zsoltár -


¡Gracias, Señor! - felirat a nemzetiszín pólón, chilei zászló a kézben; hálára összekulcsolt kézzel a legidősebb kimentett bányász.




Hálával eltelt szívvel dicsérjük mi is az Urat tetteiért és csodáiért, azért is, amit a chilei bányászokkal tett; dicsérjük és dicsőítsük Őt, mert jó; hisz mi is a mélységekből kiáltunk Hozzá, akár a bányászok a messzi dél-amerikai országban!
http://www.telegraph.co.uk/sport/football/teams/chile/8061792/Chile-mine-rescue-oldest-miner-freed.html
(CBN nyomán Szent Korona Rádió)




2010. október 5., kedd

Mese Kormosról





        Rám bízták a családi kedvencet, a kutyát, hogy vigyem el sétáltatni.  Valamikor kóbor kutya volt, hazavittem, gondoztam, szeretgettem, szépen kikerekedett, a szőre fényes lett, Kormosnak neveztem el. Erős, nagytestű állat volt, könnyen kitépte a pórázt a kezemből. Nagyon ragaszkodott hozzám, mindig engedelmeskedett, így szabadon engedtem, mert pillanatnyi nyugtot sem hagyott, ide-oda ráncigált. Pillanatra eltűnt előlem, szólongattam, kiabáltam utána, és egyszerre, a térre kiérve, megláttam. Egy kis zsemle színű kutyust falt fel éppen.
-      Idegyere! – kiáltottam, de csak megállt a farkát csóválva, mint aki jópofa csínyt követett el, és tudja, hogy csak színből szidják. Nem jött közel és mintha szembekacagott volna. Meg ne lássam még egyszer, hogy ezt teszed! – korholtam és körülnéztem, látta-e valaki, mi történt. A tér üres volt, tovább mentünk. 
        Egy mellékutcában egy macskát kaparintott meg, elropogtatta a csontjait is, majd száját nyalogatva, cinkosan nézett rám, mint aki arra számít, hogy biztosan megbocsátom az újabb csínytevését.  Most már nagyon mérges lettem és összeszidtam. Egy darabig sunyított, de aztán mit sem törődve velem már egy férfi zakójának szélét cibálta. Odarohantam és elrángattam onnan. Értelmesen, kérdően nézett rám, megmagyaráztam neki, hogy nem bánthat senkit, főleg embereket. Úgy tűnt, megértette. Mivel újra megbocsátottam, ugrándozott, boldogan futott előttem, és elvegyült az emberek között. Elveszítettem a szemem elől.
         A sugárúton csődületre lettem figyelmes. Ezúttal egy rendőrt támadott meg, de az ellátta a baját, megverte, majd igazoltatta és elzavarta.  Nem tudom, mit hazudhatott a rendőrnek, de elengedte. A kutya a farkát behúzva somfordált utánam, rá sem akartam nézni, nehogy kiderüljön, hogy hozzám tartozik.  Mögöttem kullogott, amíg haza nem értünk.
        Egyre rosszabbul éreztem magam. Minden „csínytevése” után nőttek a fájdalmaim, veszítettem az erőmet. Az ágyba zuhantam és keservesen sírni kezdtem. A kutya ott ült az ágyam mellett és figyelmesen nézett.
Mars innen, látni sem akarlak többé – mondtam neki, de nem mozdult. Kitartóan nézett. Rákiáltottam:
-         Talán engem is megtámadsz?
Édesanyám válaszolt:
-         Veled már végzett, a lelkedet támadta meg, és mindig megbocsátottál neki.
Szégyennel vegyes gyűlölet támadt bennem.
-      Nem bocsátok meg neked, többé nem akarlak látni, többé nem akarlak látni  … ismételgettem és elszenderedtem. Gyereksírásra ébredtem. A kutya eltűnt.  Édesanyám újszülöttet tartott a kezében.
-         Azt hittük, nem lesz gyermeked, de ezt a csecsemőt felnevelheted – mondta.
Sírni kezdtem, de ez a sírás jótékony, gyógyító volt.
         Óvom a gyermekemet a kutyáktól. Sajnos, az egyik mégis megmarta, de a sebe begyógyult. A hegek most is ott vannak a lábán. Azt hiszem, okosabb, mint én, megtanulta, hogy kerülni kell a vad kutyákat. 

2010. október 1., péntek

Dr. Jeges Zoltán nem nevezte ki Máriás Ildikót

A Zentai Gimnázium iskolaszékének új megbízott igazgatót kell választania. A Magyar Nemzeti Tanács nem javasolta igazgatónak. Máriás Ildikó nem VMSZ tag.

http://www.magyarszo.com/fex.page:2010-10-01_Dr_Jeges_Zoltan_nem_nevezte_ki_Marias_Ildikot.xhtml

Megjegyzések a Magyar Nemzeti Tanács Oktatási stratégiájához (amely megtalálható a www.mnt.org.rs honlapon).

 A Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete Újvidéken, 2010. augusztus 28.-ai tanácskozásán megfogalmazott javaslatok.


Hiányoljuk a konkrét intézkedéseket, a határidőket és a felelős személyek megnevezését, valamint azt, hogy kinek tartoznak felelősséggel egy ilyen nagy horderejű stratégiai tervezet megvalósításért. A konkrétumok terén a legsürgetőbb lett volna az idei tanévre tervezett intézkedések felsorolása.


Az iskolabusz alkalmazásával kapcsolatban a helyi igényekhez kell alkalmazni a működést. Az a téveszme uralkodik, hogy előnyössé teszi a gyermek érvényesülését a szerb nyelven való tanulás.  Így a szülők önkéntesen adják fel a magyar oktatást az iskoláinkban. Helyben kell megszervezni a megoldást. Nem szabad megengednünk, hogy 15 létszámos osztályokban kelljen gondolkodnunk. Ismeretes, hogy 5 szerb gyerekkel is jóváhagyják a tagozat megnyitását.
Nem csak a busz a gond. Újvidéken annak ellenére, hogy a buszközlekedés megfelel az igényeknek, sok magyar szülő nem hajlandó a gyermekét a távolabbi iskolába íratni. Mi több,  gyakran a magyar szakos tanár is szerb osztályba íratja gyermekét. A szülők rendszeres tájékoztatását kell bevezetni az óvodában, iskolában, magyar pedagógus, pszichológus segítségével.
Az intenzív beiratkozási kampányt egész Vajdaságra ki kell terjeszteni.
Az MNT-nek és a VMSZ-nek szorgalmaznia kell az egyházi iskolák megalakításának engedélyezését. Az egyházi iskolák erősítenék megmaradási törekvéseinket. Fontos lenne – dévai tapasztalat – a szegény sorsú gyerekeket befogadni pl. egy kollégiumi rendszerbe. A jelenlegi SOS faluban, szociális gyermekintézményekben a magyar gyermekek elfelejtik az anyanyelvüket. Ki kell harcolni egyházi vagy civil szervezeti magyar árvaházak létesítésének lehetőségét.  Ezzel párhuzamosan támogatni kell a lurkóházak hálózatának kiépítését Vajdaság szerte.  
A törvény a gyermek identitásának megőrzését mondja ki. Ismeretes, hogy az állam az otthonok bezárását, és a gyermekek családokba való kihelyezését szorgalmazza. Ugyanakkor nem hivatalosan, nem bevallottan felhívják a szülők figyelmét arra, hogy a gyermeket szerb tagozatra kell íratni.  Ennek a gyakorlatnak véget kell vetni.


Anyaországi támogatás


MNT: Az anyaországi támogatást csak azoknak utaltatnák, akik magyarul tanulnak, az általános- és középiskolai első osztály magyar tannyelvű tagozataira iratkozók egyszeri nagyobb segélyt  kapnának (200-300 euró összegben)


VMPE: A Szülőföldön Magyarul program indításakor csak olyan tanuló részesülhetett támogatásban, aki magyar tagozatra iratkozott, vagy ha a helységben nem működött magyar nyelvű oktatás és ezért kényszerült szerb tagozatra iratkozni. Amennyiben a magyar tagozat léte mellett mégis szerb tagozatra iratkozott, akkor nem jogosult a támogatásra. Időközben ez a gyakorlat némely helyen változott. Például Nagybecskereken, ahol a Sonja Marinkovic Általános Iskolában van magyar és szerb tagozat, a szerb tagozatra iratkozott tanulók is részesülnek a támogatásban, amennyiben anyanyelvápolásra járnak. Vissza kell állítani az eredeti rendelkezés érvényesülését,  szigorúbban kell ellenőrizni a kedvezményezettek névsorát.


Nem kellene feltételül szabni, hogy az MNT választói névjegyzékén való szereplés feltétele legyen a támogatásnak. Ez csak abban az esetben lenne jó, ha a névjegyzék az itteni szervezetek és pártok konszenzusos döntése alapján alakulna ki. A mostani formában egypárti érdeket szolgálna ki.


MNT: „- A támogatásban csak a magyar tagozatra járó általános és középiskolás tanulók részesüljenek, ezzel minimalizáljuk annak esélyét, hogy a támogatás arra ösztönözze a szülőket, hogy gyermeküket ne anyanyelven oktassák.”
 Ez csak abban az esetben eredményes, ha más biztosítottuk mindenkinek az anyanyelvű oktatás lehetőségét. 


Középiskolák


MNT: tovább kell növelni a négyéves szakok számát a háromévesek kárára, valamint ahol valós igény mutatkozik, magyarul is indítani kell új oktatási profilokat.


VMPE: A középiskolákban a munkalehetőség ismeretében kell magyar tannyelvű profilokat nyitni. Fontos a piacorientáltság. Vannak szakok, amelyeket nem lehet magyarul elvégezni. Pl. nincs magyar nyelvű szakácsképzés.
Hiába nyitunk népszerű szakokat a középiskolákban, ha nincs meg hozzá a megfelelő szakoktató. Megnyitásához hosszú távú stratégia, projekt kell, melyet ki kell terjeszteni egész Vajdaságra. Ha nyílnak is osztályok a szórványban, sajnos nem nagyon reklámozzák őket. Gyakran az utolsó pillanatban derül ki, hogy lesz-e osztály, ám ekkor már késő.


Biztos alapokra kell helyezni a középiskolai oktatást. Magyarkanizsán 9-10 gyerek jelentkezett egy újonnan megnyíló magyar tannyelvű középiskolai szakmára. A tanulókat elutasították, más iskolákba küldték. Végül a gyerekek nem tudtak oda iratkozni, ahova felvették őket. Az állandó bizonytalanság a gond. A szerb oktatáspolitika célja a vegyes tannyelvű intézet leépítése. Biztosítani kell a magyar középiskolai oktatás anyagi hátterét.


Felsőoktatás
MNT: Cél a vajdasági magyarság képzettségi és iskolázottsági szintjének a növelése
Növelni kell a főiskolát és egyetemet végző magyar fiatalok abszolút számát, de főleg arányát a vajdasági magyarságon belül - az érettségizettek közül legalább 800-900 felsőoktatási intézménybe iratkozzon, aránytalanul sok magyar fiatal tanul főiskolákon, a magyar fiatalok körében kétszer népszerűbbek a főiskolák, mint a szerb fiatalok körében. Az MNT stratégiai célja, hogy a megcélzott időszak végére megkétszerezzék az első tanévre érettségi után (először) beiratkozó magyar hallgatók számát az újvidéki egyetem különböző karain, a jelenlegi körülbelül 350-400-ról 700-750-re, úgy hogy jelentősen ne csökkenjen a főiskolákra beiratkozó magyar fiatalok száma. Terv: a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar bővítése - kétszakos tanárképzés, informatika, újságírás, a Műszaki szakfőiskola egyetemi szintű oktatást nyújtó intézménnyé váljék.
 A felsőfokú tanulmányok első évében a tantárgyak döntő többségét, vagy mindet a hallgató magyar nyelven hallgathassa, és magyarul vizsgázhasson. A második évtől kezdve érdemes lenne szerbül és magyarul is oktatni a magyar csoportokban, az utolsó tanéven pedig már a tantárgyak többségét is lehetne szerbül, sőt esetenként angolul is oktatni, illetve vizsgáztatni. Létre kell hozni magyar szaknyelvi lektorátusokat.
Az európai normák szerint 500-600 000 lakossággal rendelkező területen kell megszervezni egy önálló egyetemet.


VMPE:  Álláspontunk szerint az Újvidéki Egyetemen (amely a magyar lakosság adóiból is épült és működik) a létező magyar nyelvű oktatást meg kell őrizni, ki kell bővíteni létszámkorlátozás nélküli magyar csoportok formájában. Szorgalmazni kell, hogy a működő szakokon magyar csoportok induljanak be. Ki kell harcolni, amit lehet és nem szabad lemondani a már létezőről. Az észak-bácskai magyar egyetem csírája a Szegedi TE kihelyezett tagozata lehetne, és az Újvidéki Egyetemmel párhuzamosan működhetne. Miután megfelelő számú és képzettségű tanárt nevelne ki, önállósulna az egyetem. Ez volt a gyakorlat a többi kárpát-medencei régióban is (Erdélyben, Kárpátalján stb.)
Ott kell önálló egyetemet alapítani,  ahol szükség van rá. Ami az európai normát illeti, a szám bizonytalannak tűnik, hiszen nem mindegy az 500 000 vagy 600 000-es lélekszám. Kárpátalján 150 000 magyar él, mégis van önálló magyar felsőoktatási intézmény. Svájcban a lakosság 1%-át kitevő rétorománoknak is van egyeteme. Megjegyzendő, hogy a dél-tiroli német fiatalok egy része államközi szerződések révén, az olasz állam pénzén Ausztriában (az Innsbrucki Egyetemen) tanul német nyelven, hazatértük után mégis megállják a helyüket olaszországi munkahelyeken. Az egykori Bolyai Egyetemen diplomát szerzett szakemberek is megállták a helyüket a romániai munkahelyeken.  Ott kell egyetemet nyitni, ahol van rá igény.


A szerb nyelvet nem az egyetemen, hanem a közoktatásban kell elsajátítani. Saját tapasztalatom: ha a diák két évig magyarul tanul minden tantárgyat és azután vált nyelvet, még nem biztosíték arra, hogy addig megtanul szerbül. Előfordulhat, hogy nagy nehézséggel vagy egyáltalán nem tud levizsgázni, de most már nem az első éven, hanem a harmadikon.  (A román oktatási rendszerben ezt tapasztaltam a saját bőrömön. Én már eleve tudtam románul, de székelyföldi kollégáim nem.) Javaslatunk: magyarul tanulni végig. A szerb szaknyelvre kellene létrehozni lektorátusokat, szaknyelvi vizsgát javasolunk bevezetni.
A tanári pályára készülő hallgatóktól elsősorban a magyar nyelv helyes ismeretét kellene megkövetelni, mert ezek amúgy is magyar iskolákban tanítanának. A versenyszférában elhelyezkedő diákok számára pedig a magas szintű angol nyelvtudás megszerzését is lehetővé kellene tenni,
Jelenleg sokkal inkább annak veszélye áll fenn, hogy a szerb környezetben tanuló fiatalok asszimilálódnak, nyelvet váltanak. A tapasztalat azt mutatja, hogy sok, szerbül tanuló magyar diák egyáltalán nem ismeri a magyar szaknyelvet, mi több, egy idő után az anyanyelvét sem használja helyesen. A szerb egyetemet végzett magyar szakemberek sokszor képtelenek egy magyar nyelvű tanulmány elkészítésére.


Kollégiumok


MNT: régiók szerint kijelölt „szakosodott” középiskolai központok működtetésének alapfeltétele a diákkollégiumok létrehozása, a férőhelyek számának erőteljes növelése – megkétszerezése a településeken. Ennek azonban meg kell teremteni a jelenleg nem létező, pénzügyi, jogi szervezeti hátterét egyaránt.
Az Európa Kollégium megépítése folyamatban van, a tervek szerint 350 férőhelyes lesz.  Növelni kell a szabadkai Diákotthon férőhelyeinek számát. A nagybecskereki Miasszonyunk Kollégium és Emmausz Kollégium be kell, hogy kerüljön az államilag támogatott középiskolai diákotthonok kategóriájába.


VMPE: Az Európa Kollégium nem magyar kollégium lesz, de magyarok is kaphatnak elhelyezést benne. Létezik az Apáczai Diákotthon is (72 egyetemista) és a Bonaventurianum ferences-rendi kollégium (16 egyetemista) is Újvidéken. Az állami támogatást ezekre is ki kell terjeszteni.


Pedagógus-továbbképzések


MNT: A kisebbségi nyelvű tanári továbbképzések hitelesítése a Vajdasági Pedagógiai Intézethez tartozik. A továbbképzési programok rendszerbe állítása a nemrégiben minisztériumi jóváhagyással alakult magyarkanizsai regionális pedagógus-továbbképző központ feladata.


VMPE Kérni kell a magyarországi és romániai pedagógus-továbbképzések szerbiai elismerését.


Ösztöndíj Alap


MNT: Létre kellene hozni Ösztöndíj Alapot, össze kellene hangolni a jelenleg már működő, egyetemistáknak szánt támogatási formákkal. Az Alapot nemzeti jelentőségű intézménnyé nyilvánítaná a Magyar Kormány 2011-től.


VMPE: A pártirányultság miatt nem ajánljuk, hogy meghatározóan az MNT kezelje, mert ez újabb eszközzé válik a pártklientúra kiépítése terén.


Gyakorlati feladatok


MNT:
-         Tájékoztatási kampány, sajtó, előadások, röplapok, látogatások, tájékoztató füzet, Magyarországi továbbtanulás, oklevél-honosítási támogatás rendszeresítése, Magyar oktatási stratégiai tanács (MOST) megalakítása, Szakbizottságok, konzultatív testületek felállítása a törvényes hatáskörök érvényesítésére, a stratégiaelemek részletes kidolgozása, a célok, elvárások, programok ismertetése, körzetvezetőkkel, önkormányzati oktatási megbízottakkal, oktatási intézményvezetőkkel, magyar iskolák tantestületeivel, PR terv kidolgozása és folyamatos megvalósítása.  
  
VMPE: Önállóan szervezett, vajdasági magyar oktatási rendszer kialakítására van szükség. A stratégia erről nem tesz említést.
Nincs adatbázisunk, kataszterünk, melynek révén tisztán, pontosan áttekinthetnénk az MNT munkásságát, és hatáskörét. Fel kell mérni a pedagógusok és tanulók számát.
A politikai túlsúly az oktatásban is érezhető. Csak VMSZ tagok lehetnek iskolaigazgatók, gyakran az állások elnyerésénél is a párttagság döntő, a magyarországi támogatások a VMSZ-en keresztül folynak be. Óriási pénzekről van szó, melyeknek nem is vagyunk tudatában.
Ki kell alakítanunk egy olyan rendszert, melyhez mindenki saját lehetősége szerint járul hozzá. A lakosság részéről is nagy a felelőtlenség. Pl. a szülők nem fizetik be a havi 100 dinárt a Bánáti Iskola Alapba, pedig a magyar szülő gyermekének 35 euró értékű dinárért szállást, nevelést, ételt, internetet, stb. biztosít a nagybecskereki és muzslyai kollégium. A kérdés az, hogy akarjuk-e magyar szellemben nevelni a gyermekünket.


Az EU-nak minden tagországot illetően fontos érdeke, hogy ne legyen ott állandó feszültséggóc. Ha úgy lesz csend, hogy a vajdasági magyarság belenyugszik a jelenlegi jogfosztott helyzetébe, senki sem fog jogokat követelni helyette. Amennyiben a magyar nemzeti közösség hosszabb időn át legitim módon kimutatja, hogy a jelenlegi helyzet elfogadhatatlan számára,  és kellő kitartásról tesz bizonyságot, az állandó problémaforrás zavarni fogja a nemzetközi közösséget és a szerb politikai vezetést, és belátják hogy a megoldáshoz vezető út nem a jogok megtagadása, hanem a jogok megadása.