REJTETT VÁGYAK

Mert mindenki saját kívánságaitól vonzva és csalogatva esik kísértésbe. Azután a kívánság megfoganva bűnt szül, a bűn pedig kiteljesedve halált nemz. "Jak 1,14-15"

---

Igehirdetés

Hogyan lehetséges az, hogy még egy Géházi is, aki Elizeus próféta szolgája, segítőtársa volt, elkövethet ilyet, hogy hazugságok sorozata árán jut valami olyan anyagi előnyhöz, ami őt nem is illeti meg. Hazudik is, csal is, mohó is, kapzsi is. Azután az egészet letagadja. Mert ez a kérdés más megfogalmazásban így hangzik: hogyan lehetséges az, hogy olykor derék, vallásos emberek is olyasmit követnek el, esetleg olyan bűnt, amit maguk sem tételeztek fel saját magukról, a környezetük meg végképp nem tudja hova tenni.

Nézzük meg röviden, miről is szól Géházi története, és utána keressünk választ erre a kérdésre, mert mindannyiunknak nagyon tanulságos ez.

Kr. e. 850 táján történt ez. A szír hadvezér, Naamán, leprás volt, és Isten Elizeus próféta által meggyógyította őt. Elizeus viszont azt akarta, hogy egyértelmű legyen ennek a pogány embernek, hogy Isten gyógyította meg, éppen ezért semmilyen ajándékot nem fogadott el tőle honoráriumként.

Elizeus szolgája, Géházi, igen helytelennek tartotta ezt a nagyvonalúságot, és arra gondolt, hogy ő mégis szerez valamit abból a sok ajándékból, amit magával hozott ez a gazdag pogány. Utánafutott, és egy hazugsággal mégis zsákmányul szerzett valamit abból, amit Naamán hozott. Ezt letagadta Elizeus előtt, és a büntetése az lett, hogy Naamán betegségét, a leprát, megkapta, sőt az utódai is szenvedtek e miatt a betegség miatt. Szörnyű a bűn, mert halmozati, és az Isten dicsőségét árnyékolja be. Szörnyű a büntetés is, mert nemcsak ő szenved miatta, hanem még a gyermekei is.

Mi az oka annak, hogy egy ilyen derék ember, aki Isten közelében él, képes ilyen bűnökre? Két okot említ leggyakrabban a Szentírás.

Az egyik: Géházi bűne nem azzal kezdődik, hogy a szekérkaraván után fut és hazugsággal megszerez valamit magának. A szív mélyén van valami vágy, amit talán ő sem ismert, de semmiképpen nem ítélt el, ebből a vágyból adott esetben gondolat lesz, a gondolat pedig mozgásba hozza kezét, lábát, nyelvét, és a bűn maga alá temeti az egész embert. Ez a bűnnek a természetrajza. A Biblia többször ír erről.

Ennyire igaz az, amit Isten mondott Kainnak a testvér-gyilkossága után: vigyázz, mert a bűn az ajtód előtt leselkedik, rád vágyik, de te uralkodjál rajta (1Móz 4,7). Mint egy vadállat, lesben áll, hogy rám ugorjon, és amikor lehetősége van, meg is teszi, de nekem is lehetőségem lenne uralkodni rajta, csak ennek feltételei vannak. Majd ezt látni fogjuk.

Ennyire igaz az, amire Jézus figyelmeztette hallgatóit, ma minket is: "Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúskodások és az istenkáromlások" (Mt 15,19). A szívben van valami rejtett vágy, ebből gonosz gondolat lesz, és a gondolat megfogan, és már paráznaság, házasságtörés, gyilkosság, lopás lesz belőle.

És ennyire igaz az, amit Jakab levelében olvastunk, hogy az ördög ezen a három lépcsőn akar levezetni minket mindig. Van valamilyen kívánság az ember szívében, ő abba belekapaszkodik, megpróbál lerántani, és ha a kívánság megfogan, akkor bűn lesz belőle, a bűn pedig kiteljesedik és halált nemz. - és itt az örök halálra, a kárhozatra gondol a Szentírás. Kívánság, bűn, halál. (Jak 1,14-15). Az első lépcsőn lehet leginkább ellenállni, és Géházi ezt mulasztotta el.

Isten ma azt kérdezi tőlünk: tudjuk-e, mi van a szívünk mélyén? A legtöbb ember nem tudja. Ezzel nem is szoktunk foglalkozni. Van egy ösztönös tiltakozás is ez ellen: jobb, ha nem derül ki, hogy mi van ott.

Határozottan emlékszem azokra az alkalmakra, amikor Isten egy-egy csendeshéten, vagy egy megszokott vasárnapi istentisztelet során az Ő igéjével szinte belereflektorozott a szívembe, és elképedtem, hogy mi-minden van ott még, a sok jó mellett, mögött, alatt mi-minden lapul. Önző, mohó, hiú, gyilkos indulatok, kielégítetlen vágyak, és bármikor előfordulhat, hogy levegőt kap egy ilyen elfojtott parázs, lángra lobban, és átéli az ember azt, amit a szerencsétlen Géháziról olvastunk itt. Csak egy vágy. A szerzésvágy. Valami kielégítetlenség a szív mélyén, amit nem tudatosított, nem dolgozott fel, nem került Isten világosságába, sose ítélte el, de kampó az ördögnek, amibe belekapaszkodhat, és lerántja az embert.

Sokszor tapasztaltam, hogy gyerekkori sérelmek, elszenvedett igazságtalanságok, kielégítetlen, elfojtott vágyak, halmozódó keserűség, vagy olyan titkos és titkolt bosszúvágy lapul emberek szívében, amibe valóban belekapaszkodik a gonosz, és baj lesz belőle.

Sok embernek a lelke valóban olyan, mint egy virágos mező, ahol azonban a felszín alatt ottfelejtett aknák vannak. Lehet sétálgatni hosszú ideig úgy, hogy semmi baj nem történik, de ha egyszer az ember rálép valamelyikre, akkor robban.

Isten azt akarja, hogy ne maradjanak a benne bízók szívében, életében ilyen rejtett aknák. Ő világosságra akarja hozni a dolgokat.

A megoldás, a segítség az, hogy újra és újra odaállunk Isten elé és kérjük: vizsgáld meg az én szívemet, és ha akármi van benne, ami tisztátalan, szabadíts meg attól.

Nagyon nagy ajándék ez, és ezért kéri Dávid a 19,13 zsoltárban: Uram, a titkos bűnöktől is tisztíts meg engem, amiről még én sem tudok. Mindegy, hogy mi az. Ami szerinted bűn, az nekem nem kell. Én veled kötöttem szövetséget, te elfogadtál engem szövetségesednek. Ami ezt a szövetséget megrontaná, az nekem nem kell.

Kevés emberben van ott ez az eltökéltség, hogy nekem semmi nem kell, ami az Istennek utálatos. Tudom, hogy van még ilyen a szívem mélyén, vizsgálj meg engem, Uram, tisztíts ki onnan mindent. Tudom, hogy te ezeknek a helyére mennyei ajándékokat és áldásokat adsz. Nekem az kell, ami tőled való! Mert minden jó adomány és tökéletes ajándék tőled való. Erre vágyom én.

A mások ok pedig az, ami Géházinál megint nagyon szembetűnő, hogy más dolog Isten közelében élni, és más Istennel közösségben élni. Ahogy valaki a múltkor mondta: természetesen hétfőtől szombatig egészen más életet élek - ez azt jelenti, hogy még csak Isten közelébe került vagy sodródott, de fogalma sincs arról, mit jelent az élő Istennel közösségben lenni. Így még egyedül van az ember a kísértésekkel szemben, és menthetetlenül lemegy a három lépcsőn. Neki nincs ereje ellenállni, csak az Istennel való szoros szövetség tarthatná őt meg, hogy tudjon ellenállni a kísértésnek.

Géházi ott élt Isten közelében. Elizeus prédikációját hallotta, Isten csodáit látta. Ő is részese lehetett ezeknek, de mint a kavics belseje a vízben, száraz marad, belül érintetlen maradt.

És hogy ez milyen nagy veszély, és éppen a Jézus közelében tartózkodó embereket fenyegeti, gondoljunk arra, hogy Péter is ugyanígy járt. Ott volt Jézus közelében, három éven keresztül együtt éltek. Mindent hallott, mindent látott, amit Jézus mondott és tett. De valami ott maradt a szíve mélyén. Tiltakozott az ellen, hogy Jézusnak meg kell halnia, és csak így lehet segíteni rajtunk. Ott maradt a szíve mélyén egy Jézussal szembeni tiltakozás, miközben rajongott érte. Nem azonosult Ővele, csak a közelében élt, de nem volt közössége Jézussal, amiben az Ő hullámhosszára hangolódott volna, amiben belsőleg is azonosult volna Ővele. Nem. Ő mást akart, mint ami végett Jézus jött. És egyszer jött egy kritikus helyzet Kajafás udvarán. Valaki azt mondta: ni, csak, te is az Ő tanítványa vagy. S megijed a nagy bátor hős, és elkezd esküdözni. Meglökték a szívét, kiborult, és elképesztő dolgok gurultak szét belőle.

Derék, szorgalmas hívő emberek szíve mélyén is ott lapulhat egy csomó szenny, amit nem vagyunk hajlandóak elítélni, nem kérjük a mi Urunkat, hogy hozza világosságra, mert egészen nem akarunk világosságban járni. Csak az előnyeit szeretnénk az Ő közelségének, de nem vállaljuk Őt mindenestől a vele való közösségben.

Ez utóbbit nevezi a Biblia újjászületésnek. És ezt hívják keresztyénségnek.

Ezért nagy evangélium, hogy Isten nem foltozgatni, javítgatni akarja a szívünket, hanem új szívet kínál. Dávid, aki nem törődött bele abba, hogy ímmel-ámmal foltozgatott, gyenge hívő élete legyen, azt kéri: tiszta szívet teremts bennem, ó Isten! (Zsolt 51,12) Ez teremtés. Teremteni pedig csak az Isten tud.

Aki új szívet kap Istentől, az azt mondja: Uram, nem én akarok birtokolni, megadod nekem azt, amire szükségem van, te birtokolj engem. Nem szüretelni akarok, hanem teremni. Gyümölcsöt. A Lélek gyümölcsét gazdagon, a te dicsőségedre, mások javára. Nem arra törekszem, hogy az én sok kielégítetlen vágyamat valahogy kielégítsem, hanem egy vágyat hagyj nekem: hogy halljam és kövessem szent igazságodat.

Ide radikalizálódik az, ha valaki komolyan akarja venni a keresztyénséget. És az ilyen embereket tudja használni Isten mások javára. A Géháziakat nem. Ő megszedheti magát, eldughatja, letagadhatja, kutyaharapást kutyaszőrrel, hazugságot hazugsággal próbálhat leplezni, aztán csúszik lefelé a lejtőn, ott lenn nagyot koppan akkor, azután elhallgat, leprás lesz ő is, meg a gyerekei is. Kell ez? Nem erre hív minket Isten! Arra hív, hogy általunk nem is sejtett lelki gazdagsággal ajándékozzon meg, hogy mi azzal tudjunk másokat is ajándékozni.

Isten még az ilyen Géháziknak is több lehetőséget ad arra, hogy megálljanak és visszaforduljanak. Először is azt kérdezi tőle Naamán, hogy rendben van-e minden? Ha neki még működne a lelki hallása, akkor ott mindjárt összetörne, és azt mondaná: dehogy van rendben! Azután hátra arc, menne haza, és nem fogadna el semmit. De azt mondja: rendben van.

Azután még egy nagy lehetőség a bűnvallásra: Elizeus sem esik neki és leszidja, amikor megjelenik, hanem azt mondja: honnan jössz Géházi? Újabb lehetőség: jaj, Uram, borzasztó, honnan jövök. De nem ezt mondja, hanem azt: nem ment a te szolgád sehova. Akkor nem lehet segíteni.

Ha valaki nem ragadja meg a bűnvallásra felkínált alkalmat, nincs keze arra, hogy elfogadja a bűnbocsánatot. Igen ám, csak ilyenkor már bevallani, hogy mit csináltam, az nagy szégyen. Ahogy ma mondják: nagy égés. Igen, de inkább égjünk itt a szégyen tüzében rövid ideig, mint majd odaát a kárhozat tüzében örökké.

Jézus erről nagyon élesen beszélt. Inkább vállaljam itt, mondjak le a bűn takargatásáról, és égjek a szégyen tüzében egy ideig, s meglesz a véleményük rólam, de ezzel lezárunk egy szennyes korszakot. Inkább ez, mint az örök büntetést szenvedni Isten ítéleteként.

Isten tehát arra bátorít minket ma, hogy ne tűrjünk meg semmit, ami tisztátalan a szívünk mélyén, kérjük Őt, hogy adjon nekünk új szívet, és ne érjük, be azzal, hogy időnként az Ő közelébe mehetünk. Legyen vele folyamatosan ápolt, egyre mélyülő, gazdag lelki közösségünk itt is, és majd az örökkévalóságban.

Cseri Kálmán (rövidített)