Aracs ügyben

Ha hozzánk fordulnak támogatásért, megkapják azt! Így reagált Lovas Ildikó, az MNT Közigazgatási Hivatalának művelődési tanácsosa az Aracs szervezet alelnöki posztjáról lemondott Gubás Ágota vádjaira.

Véleményem: pályáztak és „megkapták a magukét”. 0,00 dinárt nyertek.

Lovas Ildikó továbbá ezt is mondja az interjúban: …kizárólagosak is voltak a nemzeti összetartozás fogalomkörének a meghatározásakor. Én mindig azt gondoltam, hogy a magyar közösséget építeni nem jelentheti azt, hogy meghatározzuk, ki a jó magyar és ki a rossz magyar.

Kérdésem: Ki is mondta azt, hogy aki nem a Magyar Összefogás listájára szavaz, az nemzetáruló? Úgy tudom, hogy a Lovas Ildikó köreiből származik a "bölcs" mondás.

Várunk...

Várunk... várunk... várunk... várunk... várunk..........

Várjuk, hogy az anyaország döntse el: engedélyezik-e a kihelyezett tagozatot vagy sem. 

Közben az idő telik, várjuk, hogy Szerbia magyar egyetemet pénzeljen Szabadkán, az ő szempontjukból a többi város pedig nem lényeges, hadd épüljön le minden magyar kulturális intézmény, hadd fogyjanak el a magyarok, legfontosabb a bársonyszék és a bankbetét.  

A Tartományi Képviselőház oktatási-, tudományos, művelődési, ifjúsági és sportbizottságának kimutatása szerint „a vajdasági általános iskolákban a legkevésbé képzettek a magyar nyelven előadó tanárok”. A kimutatás szerint, a magyar nyelven előadó tanítók, tanárok végzettsége „75,50 százalékban felel meg az előírásoknak”. Tantárgyanként a magyar nyelvű oktatásban „kifejezetten rossz” a matematikatanárok szakképzettségi szintje, csupán 50 százalékuknak van megfelelő végzettsége. Nem sokkal jobb a helyzet az angol szakos tanárok esetében sem, akik 57,23 százalékának, a fizikatanárok 58,89, az informatikatanárok 61,33 százalékának, a zenei nevelést előadó tanárok 62,82 százalékának van kielégítő szakmai felkészültsége és végzettsége – olvasható a bizottság üléséről szóló tudósításban (N-a: A magyar tanerő a legkevésbé képzett, Magyar Szó, 2009. december 9., 15. o.).

Miközben a magyar tannyelvű általános és középiskolák tantárgy-előadókban szűkölködnek, alig vagy szinte semmi sem történik ennek az égető problémának a megoldása, vagy akár az enyhítése érdekében. Másrészt az egyszakos képzésben részesült tanárok kénytelenek több iskolában is tanítani, hogy megvalósítsák a – munkaviszonyból eredő – kötelező óraszámot.

Ezt a problémát csak növeli, hogy számos iskolában nem megfelelő az előadók képzettségi szintje meg, hogy sok esetben nem az annak megfelelő beosztásban vannak, vagy éppen szakvizsga nélkül dolgoznak. – Tanítóképzős diplomával mindent lehet tanítani, persze ha az igazgató úgy akarja – írja az egyik internetes hozzászóló. Milyen oktatásban részesülnek, milyen tudást szereznek ezek a tanulók?

"Az egész élet bennem zihál,

Minden, mi új, felém üget,

Szent zűrzavar az én sok álmom,

Neked minden álmod süket,"

                       (Ady Endre)

Így éltem és ezt láttam… A szibériai hadifogoly és erdélyi iskolaalapító életútja

Nagy Endre, Erdély egyik legkiválóbb gazdasági szakembere, az erdélyi magyar szakoktatás jeles építője, szakiskolák alapítója, szervezője gazdasági szaklapok munkatársa, szerkesztője élettörténetének leírásával ajándékozta meg családunkat, és ezúttal az olvasót.

Hálát adok Istennek, hogy ismerhettem őt és most alkalmam nyílott a könyv kiadására. „A mi családunk eddig … lelkeket épített…de nincs 20 emeletes lélek, amelyben lakni lehet” - írta Endre bácsi, nagyapai nagybátyám több, mint fél évszázada Nagy Laci unokatestvéremnek, aki akkoriban készült építészmérnöki pályára. Az építés – lelki és anyagi értelemben – az én életem részévé is vált (kollégium, egyházi munka). Mindezt azoknak a gyökereknek köszönhetem, amelyek a mai napig táplálnak és összetartanak bennünket, határon túliakat és anyaországiakat, magyarokat.

                                                                                                                   Nagy Margit

Nagy Endre „Így éltem és ezt láttam” című műve a magyar önéletrajz- és emlékirat-irodalom hagyományait követi, amikor is az író a múltjáról beszél, emlékezik. Az emlék, az emlékezet fontos szerepet játszik az eltelt évek felidézésében. A visszapillantó tekintet többnyire félévszázados, vagy ennél nagyobb távlatot fog át. Az önéletrajz, az emlékirat idős emberek műfaja. Nagy Endre 74 éves korában, túl élete legfontosabb szakaszain fogott hozzá műve megírásához, és 1953-ig folyamatosan írta. Betegsége miatt azonban nem tudta befejezni. Önéletírásából megtudjuk, hogy milyen belső és külső tényezők formálták lelkületét, későbbi építő, nevelő és tudományos törekvéseit. Higgadtan, indulatok nélkül, őszintén, tárgyilagos szemlélettel ábrázolja magát, cselekedeteit, a közösséghez való viszonyát és korának azokat az eseményeit, amelyek szerepet játszottak személyisége formálásában.  Az őszinteséget az önéletrajz központi problémájaként szokták kezelni. De érzelmeinek is hangot ad, előadásmódja közvetlen, szemléletes, gördülékeny, sokszor derűs, humoros. Önéletrajzi munkájával az emberi élet értelmét és lényegét kívánta megragadni.

Nála nincs vádaskodás, de van vitatkozás, felháborodás, és megdöbbenés. Ugyanakkor elfogadás, megbékélés és belenyugvás is árad soraiból, amelyhez mély hite, humora és jósága segítették és vezették.

Írását 10 időrendi egységre tervezte, azonban az utolsót, a tízediket már nem tudta megírni. A hiányzó részt (1953-tól haláláig) unokája, Kovács László pótolta.

Halála után a kézirat leánya, Kovács Árpádné Nagy Eszter tulajdonába került, majd az unokái Kovács László és Kovács Enikő örökölték.

Nagy Géza, a kolozsvári egyetem egykori tanára (a szerző unokaöccse) a kézirat elolvasása után a következőket írta a szerző családjának, főként unokáinak: „Dr. Nagy Endre emlékirata páratlanul értékes önéletrajz és korrajz. Nagyon ügyeljetek rá!” Az 1970-es évek végén az értékes kéziratot legépelték Kolozsváron és Székelyudvarhelyen, de kiadására nem kerülhetett sor. 

 Később, 2005 nyarán Nagy Zsuzsanna, budapesti tanárnő számítógépbe vitte az anyagot, és elküldte a család több tagjának, akik szívesen és nagy élvezettel olvasták. De kiadása továbbra is csak vágy maradt.

Végül 2010 tavaszán Nagy Margit, újvidéki tanárnő, újságíró elhatározta, hogy magán kiadásban megjelenteti Nagy Endre önéletírását. Ehhez a nemes szándékhoz csatlakozott Nagy László, Régensburban élő építészmérnök. Így a könyv kiadása kettőjük vállalkozása, akik nem sajnálták az ezzel járó szellemi és anyagi erőfeszítéseket. Odaadó törődésükkel és gondosságukkal lehetővé tették, hogy ez a munka ismertté váljon.

Egy könyv sorsa a megírás első pillanataival kezdődik, és fordulóponthoz érkezik, amikor túljutva a kiadás nehézségein – találkozik az olvasóval. Közel 60 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy ez a találkozás most létrejöjjön a kiadók jóvoltából.                                                      

                                                                     Bellághné Nagy Rózsa

Feltámadnak az iskolák

… 1945. január első napjaiban értesültünk a rendeletről: Meg kell nyitni az összes iskolát. Bejárom az öreg kastélyt. Romokban a bútorok. A törmelék és szemét derékig ér, közte beszáradt emberi ürülék és egerek, a falakon penész és salétromvirágzás. Az iskolánkat ezek dacára sem hagyhatom. Ha most meg nem nyitjuk, soha többé nem lesz magyar gazdasági iskola Csombordon. Bemegyek Enyedre, Elekes még Tîrgu-Jiu-ban, helyettese az inspektor professzorhoz utasít.

-         Mi-i-i? Mit mondasz? Meg akarod nyitni az iskolát? Hol, mivel, kivel? Mi nem adhatunk hozzá semmit. Nincs pénzünk.

-         Pénz nem kell. Adjatok némi tűzifát. Erdőink megvannak.

-         Meg, de letiltva. Most mennyi fátok van?

-         Két szekér ágfa.(…)

-         Értsd meg, semmit sem adhatunk, semmi vad terved nem támogatjuk.

-         Az iskola mégis meg fog nyílni. Akarom!

-         Enyed gúnykacajjal tárgyalta: Nagy Endre iskolát nyit... akaratból.

-         Lajos Juliska, a titkárnőnk, ott élt özvegy édesanyjával a Kollégium szomszédságában. Elmentem hozzá. Semmit sem titkolva, ismertettem a helyzetet.

-         Holnap ott vagyok – válaszolta.

-         A hideg ma 20 fok, és a szobák fűtetlenek.

-         Ha igazgató úr kibírja, bírom én is.

-         Lovunk nincs, gyalog járunk.

-         Tudom.

(…) Demeter bácsi lebontja a még ép kerítéseket. Priccsek, asztalok készülnek belőlük. Juliska már egész kis irattárat, könyvtárat kapart össze a szemétből. Elindulunk Enyeden nagy edényeket, főzőüstöket kölcsönözni. Ő egyik, én a másik utcát járom, és sohasem hiába. Tanerőket szedek össze 60 éven felüli nyugdíjasokból. Fizetés nincs, és mégis jönnek. Nem számít a tél, a hideg, ki- és begyalogolásuk 7 km összesen. Vállalják. A pusztakamarási Szász Ferenc ott hagyja 3 hónapra birtokát, családját, eljön tanítani. Fekete György Hangya-tisztviselő (magyar takarékszövetkezet) szabadságot kér, és beáll internátusi felügyelőnek. Ez még csupa ígéret, és mégis szentírás.

(…) Január 20.-án délre elérjük a megengedett legmagasabb létszámot, 60-an iratkoztak be.

                                                                                                                    (Részlet a könyvből)

A könyv  az újvidéki Danielprint Nyomdában készült 2010 december 20-án.

A fedőlap és borító Koliger Endre munkája.

„Amit teszel, örömmel tedd, imádkozzál érte és bízd Istenre az eredményt” (C. H. Spurgeon.).

                      Ida és Klaas Eldering, református lelkészházaspár

Ők a holland jótevőink, akik nélkül az Újvidéki és a Nagybecskereki Oktatási központunk nem műküdne.

2000-ben kezdtünk foglalkozni kisegítő iskolás, illetve tanulási zavarokkal küzdő gyermekekkel, de pótórákat is tartottunk és a munka azóta is folyik.

Amikor ki kellett költöznünk a központban lévő bérelt helyiségekből, ők is (és a magyar OKM) hozzájárultak az Apáczai Diákotthon udvarán lévő garázs tanulóteremmé való  átalakításához. Hatala Éva és Visnyovszki Aranka most itt foglalkozik a gyerekekkel hetente négyszer.

2004-ben kezdte el a működést a Nagybecskereki Oktatási központunk, Lukács Gabriella és Lukács Attila vezetésével. Programjuk: anyanyelvápolás, számítógépes oktatás, gyermekszínjátszás, tanulási zavarokkal küzdő gyerekekkel való foglalkozás.

Nem csak nekünk segítenek. Erdélyi és magyarországi munkájuk is önzetlen és fáradságot nem kímélő segítőkészségük példája. (http://www.noodhulparnhem.nl)

                                                              Újvidéki Oktatási Központ

                                  

                                                       Nagybecskereki Oktatási Központ

                                        

                       Új bútorokat vettünk Nagybecskereken a Noodhulp Arnhem segítségével

Lesz-e beiratkozási kampány?

dr. Takács Márta, az MNT felsőoktatási bizottságának az elnöke interjú adott a Magyar Szónak a szabadkai magyar egyetemről (http://www.magyarszo.com/fex.page:80d1c3ea-19dd-d756-2a17-a7d9201166e0.xhtml).

Az ötlet jó, minden magyarságerősítő tevékenységet támogatni kell. Csak meg kellene valósulnia, aminek sajnos nem nagy a valószínűsége. De ha meg is valósul, akkor sem felesleges az általunk tervezett Károli Gáspár kihelyezett tagozata Újvidéken, az Apáczai Diákotthonban. 

A magyar felsőoktatásnak nem csak Szabadkán a helye, hanem Zentán, Újvidéken és akár Nagybecskereken is. Egy ilyen intézmény erősíti a magyarságot, nemzetpolitikai szempontból jelentős. Talán belátja az MNT is ezt és nem fog ellenünk harcolni. Nem vagyunk vetélytársak  - ezt kellene megérteni, hanem a megmaradásunk érdekében azt tesszük, amire pillanatnyilag valós lehetőség nyílik. Ha a nagybecskereki Sonja Marinkovic Á.I. kiemelt jelentőségű intézmény lett, az jó. Ha anyagi támogatást adnak az elsősöknek, szintén jó. Tavaly Lukács Gabriella elnökségi tagunk a kolléganőjével szedte össze a 10 gyereket az első osztályba. Minden család kapott tőlünk 50 eurót. Ennek lett igazán meggyőző ereje. Ezért nyílhatott első osztály. 

Sajnos, nem látom az MNT oktatási stratégiája által beígért beiratkozási  kampányt Vajdaság szerte.

Ne fojtsuk meg egymást, ha nem akarunk segíteni, legalább hagyjuk dolgozni azt, aki a jó érdekében tevékenykedik. 

A VMSZ-hez köthető intézmények méltatlan viszonyulása miatt lemondott dr. Gubás Jenő és Gubás Ágota az Aracs elnöke és alelnöke

            Dr. Gubás Jenő a szabadkai Aracs Társadalmi Szervezet elnöke a 2010-es évi beszámoló keretében a többi között bejelentette:

„Mert eddig itthon mindig csak megalázásban, kemény akadályokban, elhallgatásban, gúnyos megbélyegzésben volt részünk, és ezekkel szemben éveken át harcolni nem érdemes. Ennyi gáncsoskodás után végképp elfogyott az energiánk, illetve a tűrőképességünk, ezért a feleségem és én, megköszönve a tagság és a vezetőség értékes munkáját, valamint a hathatós támogatását, az elnöki, illetve az alelnöki tisztségünkről ezennel lemondunk.”

Indoklásul idézzük a terjedelmes évi beszámoló néhány megállapítását:

Mellőzés és elhallgatás

„Szervezetünk az elmúlt évben a legnehezebb időszakát élte át. Már a korábbi évek beszámolóiban is említést tettem arról a politikai nyomásról, amellyel a Vajdasági Magyar Szövetség a befolyása alá akarta vonni az Aracsot. Mivel ez eddig nem sikerült, a mellőzés, az elhallgatás taktikáját alkalmazta.

Az első gáncsot a múlt évben a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség vetette, amikor a szervezésében az év elején minden délvidéki magyar folyóiratnak egy budapesti bemutatkozási lehetőséget biztosított, egyedül az Aracstól tagadta ezt meg.

Ez a mellőzés hasonló módon megismétlődött a Magyarkanizsai Írótábor múlt évi rendezvényén, ahol a jugo-liberális értelmiségi kör vette át az irányítást, akik közül „valaki” odaszólt a szervezőknek, miután sajnálattal közölték velünk, hogy márpedig az Aracs nem lehet jelen a rendezvényen.

Szerbhorváth György a Magyar Szó segítségével megtámadta dr. Gubás Jenőt

A következő támadás már a személyemet érte. A Magyar Szó ugyanis Szerbhorváth György  hazugságokkal, csúsztatásokkal és gyanús utalásokkal teli jegyzetét közölte. A Magyar Szó főszerkesztője, a többi valótlansággal együtt, leközölte a cikket.

Az Aracsot az MNT sem kímélte

Végezetül a kegyelemdöfést a MNT azzal a határozatával adta meg, hogy a délvidéki kiemelt kitüntetések közé nemhogy az Aracs-díjakat nem sorolta be, de még az ünnepséget, mint rendezvényt sem.  Aracs munkájára semmi szükség sincs, ha azt nem ők befolyásolhatják.

A Gyurcsány-imádók továbbra is a magyarországi támogatásoknak és kitüntetéseknek a legfőbb élvezői.

                                                                (Az Aracs rövidített szövegváltozata)

ARACS—FŐNIX-díjat kapott

1.    2002. A tízéves Duna Televízió (Bp.)

2.    2003. Szervátiusz Tibor szobrász (Bp.)

3.    2004. Nemeskürty István irodalomtörténész (Bp.)

4.    2005. Orbán Viktor  miniszterelnök (Bp.)

5.    2006. Szabados György  zeneköltő (Bp.)

6.    2007. Böjte Csaba ferences rendi szerzetes (Déva)

7.    2008. Wittner Mária 1956-os hős (Budapest)

8.    2009. Dr. Makovecz Imre Magyar Örökség díjas építész (Budapest)

9.    2010. Sára Sándor operatőr, filmrendező (Budapest)



További díjak a

 http://www.aracs.org.rs/index.php?option=com_content&view=article&id=53&Itemid=63 oldalon.

Kegyelem

„Nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené" (Róma 9, 15-16)

A csoda Isten kezében van. Sokszor nem tudjuk könyörgéssel, rimánkodással „leimádkozni” Istentől, amit akarunk. A csoda az, amikor a Szentlélek a lelkünkbe költözik. Amikor újjászületünk. Ekkor tudjuk elviselni a csalódásokat, ekkor tudunk megbocsátani az ellenségeinknek, ekkor van a lelkünkben béke.

Reményik Sándor: Kegyelem

Először sírsz. 

Azután átkozódsz. 

Aztán imádkozol. 

Aztán megfeszíted 

Körömszakadtig maradék-erőd. 

Akarsz, egetostromló akarattal – 

S a lehetetlenség konok falán 

Zúzod véresre koponyád. 

Azután elalélsz. 

S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz. 

Utoljára is tompa kábulattal, 

Szótalanul, gondolattalanul 

Mondod magadnak: mindegy, mindhiába: 

A bűn, a betegség, a nyomorúság, 

A mindennapi szörnyű szürkeség 

Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés! 

S akkor – magától – megnyílik az ég, 

Mely nem tárult ki átokra, imára, 

Erő, akarat, kétségbeesés, 

Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.

Akkor megnyílik magától az ég, 

S egy pici csillag sétál szembe véled, 

S olyan közel jön, szépen mosolyogva, 

Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor – magától – szűnik a vihar, 

Akkor – magától – minden elcsitul, 

Akkor – magától – éled a remény. 

Álomfáidnak minden aranyágán 

Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.

Ez a magától: ez a Kegyelem.

Minden nap imádkozzunk nemzetünk megmaradásáért.

A keresztyénség nem az erősek magányos hite, hanem egy kötelék, amely arra hív, hogy imádkozzunk egymásért gyengeségeinkben és szükségünkben. És gyakran éppen gyengeségeinkben ismerjük fel Isten erejét. 

(Csendes percek)

Most jó

Tegnap átvette Orbán Viktor az EUs zászlót. Jó volt látni. Hiszem, hogy Magyarország megerősödik, a térség húzóereje lesz. Ez nekünk is sokat jelent. Elégedett vagyok az Orbán kormánnyal. Az oktatást is helyrerázza Hoffmann Rózsa államtitkár, igazi, keresztény mederbe tereli. Ez a magyar társadalom megmaradásának feltétele. Úgy látom, a kisebbségi kérdést is jól kezelik. A sajtótörvénnyel kapcsolatban pedig úgy érzem, az ellentámadás sok hűhó semmiért. A törvény kiveszi az egyeduralmat az eddigiek kezéből, ezért visít Európában néhány ellendrukker. Akiknek eddig az érdekét szolgálta.



Nálunk ma csend és nyugalom van. Pravoszláv karácsony.

Adja Isten, hogy minden keresztyén, keresztény szívében megszülessen Krisztus. Hogy  a szaporodó pravoszláv templomok ne hiába épüljenek gombamód Vajdaság szerte, hanem a szeretet templomai legyenek.

Gyönyörű lehetne ez a világ Krisztus követőivel.

Szilveszterezés Tordaszentlászlón

Boldizsáréknál voltunk szilveszterezni a kalotaszegi Tordaszentlászlón. Talán egyedülálló az újesztendő köszöntésének szokása ebben a faluban.

Mínusz tizenvalahány fokos hidegben, csizmánk talpa alatt csikorgó hóban mentünk el éjfél előtt a református templomhoz. A falu népe összegyűlt a templom előtt, mintegy ötszáz ember. A magyar himnusz, Balázs Attila helybeli lelkész köszöntő szavai után következett a szózat Sinkovics Imre előadásában, majd a kórus elénekelte az Ez esztendőt megáldjad, és Áldjon meg téged, áldjon az Úr református éneket, végül a szózat zenekari előadásával zárult a rövid műsor. Nem maradtak el a Boldog újévet! kurjongatások, a durrogtatás és a helybeliek magán-tűzijátéka.

A falu a jó közösségek példája. Kati unokatestvérem másnap egy gyászoló családhoz ment el, pénzt vitt nekik. Szokás a gyászolókat pénzzel segíteni. Örömben, bajban együtt van a csak magyarok lakta falu lakossága. 

Az Apáczai Diákotthon lakói 2010 karácsonyán

„Mivel (a bölcsek) álomban megintettek, hogy Heródeshez vissza ne menjenek, más úton tértek vissza hazájukba.”

Nem jó a tavalyi úton visszamenni.

Aggódtam, féltem?  Isten kezébe teszem az életem.

Kételkedtem? Hinni akarok.

Elégedetlen voltam? Megelégszem azzal, amit Isten ad.

Önző voltam? Manipuláltam embereket? Szolgálni, adni akarok.

Nem Heródes, hanem Krisztus útját akarom követni.

Magyar tanárképzést szerveznének Újvidéken

2010. december 29. [9:15]

Erről a tervről beszél a Vajdaság Mának Nagy Margit, a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületének az elnöke

- A VMPE közgyűlését követően jelent meg a hír, miszerint abban gondolkodnak, hogy létrehozzák a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem kihelyezett tagozatát itt Újvidéken. Nem túl nagy falat ez?



- A tervünk az, hogy a Károli Gáspár Református Egyetem kihelyezett tagozatot működtessen itt Újvidéken az Apáczai Diákotthonban. A hely biztosítva van. Magyar állami támogatásból épült fel mind a két épület. Van egy fiú- és egy lányotthon. Összesen 72 egyetemistának tudunk otthont adni. Amennyiben a terv sikerrel járna, van három termünk, ahol előadást lehet tartani, de talán bérelni is lehet, ha ez nem elegendő. De ezek már részletkérdések. A lényeg az, hogy végre kétszakos magyar pedagógusképzés legyen itt a Délvidéken. 



- Itt konkrétan tanárképzés zajlana, hiszen tanítóképzője már van a vajdasági magyarságnak, Szabadkán…



- Így van, a mi egyesületünk 1995 óta a programja szerint harcol azért, hogy legyen valamilyen formában magyar nyelvű felsőfokú képzés itt, Vajdaságban. Számtalan kérvényt adtunk be az Újvidéki Egyetemnek, a szerbiai kormánynak. Következett az, hogy a szegedi, akkor még József Attila Tudományegyetem rektorával, Mészáros Rezsővel sikerült megegyezni, - ez még a kilencvenes évek végén volt – hogy Szabadkán kihelyezett tagozatot indítanak. A tervből végül is azért nem lett semmi, mert habár elkészült egy bizonyos tervezete ennek a kihelyezett tagozatnak és a szükséges bizottság is összeállt Dr. Ribár Béla akadémikus és Dr. Szalma József professzor vezetésével, de a végén a politikum leállította az egészet. Már lassan tíz éve lenne kihelyezett tagozat és tanárképzés itt, Vajdaságban és nem lenne ilyen égető bizonyos szakokból a tanárhiány. Ez után csend következett. Időről időre a sajtó felkapta a témát, pl. a tavasszal volt egy ilyen cikkezés a sajtóban a magyar egyetemről. Végül is úgy döntöttünk, miután megalakult az MNT és a honlapján közzétették az Oktatási Stratégiát, hogy összehívunk egy konferenciát. Ezen 45 pedagógus volt jelen, és pontról pontra elemeztük a stratégia javaslatait. Kiegészítettük jóhiszeműen, jóindulatúan az igényeknek megfelelően, hogy mire van szükség itt az oktatásban. Többek között ebben a stratégiában szerepelt az a javaslat is, hogy Szabadkán legyen kétszakos tanárképzés kihelyezett tagozat formájában. Az MNT felsőfokú oktatásra vonatkozó javaslata úgy hangzik, hogy az első két évben magyarul tanulnának a hallgatók, utána pedig szerbül kezdenének bizonyos tantárgyakat. Ezt én nem tartom jónak, ugyanis szerintem, ha egyetemet akarunk, akkor én magyar egyetemben gondolkodom, mert ahhoz, hogy a tudás eléggé alapos legyen és megkönnyítsük a diákok tanulását, ahhoz a legjobb az anyanyelvű oktatás. A szerb nyelv természetesen fontos, de a szerb nyelvet meg kell tanulni már a közoktatás során. Amennyiben ez nem sikerül, akkor is lehet modern, angol mintára kidolgozott jó oktatási programokkal az egyetemen szerbet tanítani. Külön tantárgyként, amelyből kötelezően vizsgáznak. Tehát egy nyelvet jól meg lehet tanulni, példa erre az angol nyelv, hiszen a fiatalok zöme egészen jól tud angolul. Akkor mért kell ahhoz ún. multikulti egyetemet létrehozni, hogy megtanuljanak a diákok szerbül. Szerintem ez nem logikus.



- Mennyire állnak közel ahhoz, hogy a Károli Gáspár Református Egyetem kihelyezett tagozata megkezdhesse a működését Újvidéken. Akár az MNT megkerülésével is létre kívánják hozni ezt az intézményt?



- Mi nem akartuk megkerülni az MNT-t. Külön kiemelném, hogy javaslatot tettünk az asztalukra. Ők nem akarják ezt. Ezért döntöttünk úgy, hogy 15 évig tartó levelezés, küzdelem után akkor megpróbáljuk mi megcsinálni, ha már van egy diákotthonunk. Három egyetemi tanárral és Tőkéczki László professzor úrral, aki az Eltén tanszékvezető, elmentünk a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Nemzetpolitikai Államtitkárságára, Répás Zsuzsanna helyettes államtitkár asszonyhoz és elmondtuk a tervünket. Ő ezt tudomásul vette és nem volt elutasító. Várjuk az eredményt, hiszen az anyagi támogatás nagyon fontos. A nélkül ez nem működne. Ugyanaznap elmentünk Szabó István püspök úrhoz, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspökéhez, aki már évek óta támogatja a kollégiumunkat. Ő teljes támogatásáról biztosított bennünket. Tehát gyakorlatilag itt egy református egyetem kihelyezett tagozatáról lenne szó. Az egyházon belül működne. Ez nem azt jelenti, hogy katolikus, vagy más vallású gyerekek nem jöhetnének, hiszen az Apáczai Diákotthon is ökomenikus jellegű és a munkánk célja a megmaradásunk. Függetlenül attól, hogy ki melyik felekezethez tartozik. 



- Mi lesz a következő lépés?



- Várjuk a jóváhagyást. A Károli Gáspár Református Egyetem Balla Péter rektor-helyettes úr vezetésével teljes együttműködésükről biztosított bennünket. Ők még azt is vállalnák, hogy bizonyos programokat akkreditáljanak Magyarországon, hogy könnyebb legyen majd itt a honosítás, ami nagyon nagy dolog. Még akkor is akkreditálnák, ha azt a képzést nem végeznék ott, Magyarországon, csak nálunk. Úgy hogy ez tényleg egy messzemenő támogatásról tesz tanúbizonyságot. Én nagyon remélem, hogy sikerülni fog ez a terv. Az oktatásról végül is tudjuk, hogy politikai kérdés is egyben. Hála Istennek, hogy a mostani magyar kormány, illetve politikai vezetés nem csak Szabadkában gondolkodik, amikor Délvidékről van szó. Ha ugyanis kiürítjük a szórványt, Újvidéket, és megyünk feljebb szépen északra, akkor ma-holnap Szabadka is szórvánnyá fog válni, és aztán hova tovább? Azzal, hogy Újvidéket teljesen leírjuk, kiürítjük magyar intézményileg. A Magyar Szót már elvitték Újvidékről és egyébként is egy teljes szabadkai centralizáció folyik. Ez veszélyes a vajdasági magyarságra nézve. Ezt nem azért mondom, hogy ellenük beszéljek, mert itt valóban az van, ha elvonják a létfontosságú kulturális intézményeket, ha minden egy helyre összpontosítanak, akkor a magyarság a szórványban úgymond árván marad, és nagyon rövid idő alatt eltűnik. Így is tudjuk, hogy óriási fokú az asszimiláció. Ha valóban azt akarjuk, hogy megmaradjon a magyarság, akkor inkább decentralizálni kellene ezeket a dolgokat, hogy minél több helyen legyenek magyar oktatási és egyéb fontos, erős intézmények. De ne csak névlegesen. 



- Nagy gond az, hogy a vajdasági magyarság elszegényedett. Ez a kihelyezett tagozat terveik szerint tandíjköteles lesz, vagy hasonlóan gondolták megoldani, mint ahogyan Zentán működik a budapesti Corvinus Egyetem Kertészettudományi karának is kihelyezett tagozata, tandíjmentesen?



- Hasonló módon szeretnénk megoldani. Épp ezért várjuk az anyaországi támogatást, hogy ne járjon több kiadással a diákok részére, mint ha az Újvidéki Egyetem állami költséges hallgatóiként tanulnának. Itt kell megjegyeznem azt, hogy kihelyezett egyetemi tagozat rengeteg van Szerbiában. Belgrádban nyugat-európai egyetemek kihelyezett tagozatai gombamód szaporodnak. Tehát ez itt Szerbiában nem újdonság, nem ismeretlen fogalom. Sok van belőle. Itt egyetlen dolog, ami probléma lehet egyesek számára, az pedig, hogy magyarul működne. 

Ternovácz István