Magyar Fiatalokért díjat kaptam. Köszönöm Hoffmann Rózsa szép méltatását.
Magyar Fiatalok Határok Nélkül Alapítvány Díjátadó Ünnepsége - 2009. december 16
Megyesi Csilla köszönti a jelenlévőket és bemutatja Magyar fiatalok határok nélkül alapítvány eddigi tevékenységét.
Érdeklődéssel hallgattuk, a számunkra teljesen új információkat a Magyar Ifjúsági Találkozókról.
Beszámolt arról is, hogy Évente ingyenes megrendezik , egy hetes táborukat, a Magyar Ifjúsági Találkozót, a Kárpát-medence valamely pontján. Itt a fiatalok erõsíthetik nemzeti identitásukat, ápolhatják kultúrájukat és anyanyelvüket.
Eddig öt Magyar Ifjúsági Sok diák figyelmét felkeltette a táborok helyszíne, Ópusztaszer, Magyarország Tugár völgye, Felvidék Illyefalva, Erdély Zobnatica, Vajdaság Felsõremete, Kárpátalja Kopács, Horvátország. Az érdeklődés felkeltése olyan jól sikerült, hogy sokan arról beszéltek a konferencia végén, hogy ők is szeretnének eljutni ezekre a helyekre.
Sok diák most hallott először arról, hogy nemcsak az elszakított területeken, hanem Brazíliától kezdve az Egyesült Államokon és Ausztrálián keresztül és Európa legtöbb országában élnek magyarok és még a harmadik generáció is megszeretné tartani a magyarságát, nemzeti identitását.
Sajnos a legtöbb diák most hallotta először azt a szót, hogy nemzeti öntudat. Jó lenne, ha erről nemcsak díjátadó ünnepségeken hallanánk, hanem a történelem órán vagy osztályfőnöki órán is. Az is jó lenne, ha osztálykirándulások nem csak Magyarország területén lennének, hanem a diákok többsége eljuthatna az elszakított területekre is.
A díjátadó ünnepség keretében hallhattunk két előadást. Prof. Dr. Romsics Ignác akadémikus előadása a Trianon előzményeiről szólt. Ismertette velünk az összes eseményt, ami Trianonhoz vezetett. Romsics Ignác különböző képek és térképek kivetítésével illusztrálta az ország helyzetének változásairól. A második előadást prof. Dr. Szakály Sándor egyetemi tanár tartotta a diákoknak Trianon következményeiről. A tanár úr szintén térképekkel illusztrálta a megtörtént változásokat, hogy hány magyar ember szakadt el és hány települést csatoltak el Magyarországtól. Az beszámolókat minden diák figyelemmel hallgatta.
Ezek után A Vágtázó Csodaszarvas Zenekar előadását hallgathatták a diákok. A zenekar régi magyar zenét játszottak, mind a diákok mind a tanárok érdeklődve fogatták.
A zenekar után ünnepélyesen átadták a Magyar Fiatalokért Díjat. Az Alapítvány Kuratóriuma, az Alapító okiratában megjelölt közös célok megvalósulásának érdekében, a kiemelkedõ tevékenységet felmutató természetes-, jogi-, és jogi személynek nem minõsülõ társaságok, szervezetek, személyek munkája elismerésének céljából Magyar Fiatalokért Díj-at alapított. A Kuratórium a Díjjal elismerni kívánja a nagyvilágban szétszóródott magyar fiatalságért tevékenyen részt vállalók munkáját. A díjakat Dr. Rétvári Bence képviselő úr adta át. Az ünnepségen 2008-as és 2009-es év díjazottja vették át díjaikat. A díjazottak Gaudi-Nagy Tamás, ügyvéd, Esztergályos Jenő, az Apáczai Kiadó ügyvezető igazgatója és (egyik) tulajdonosa, Nagy Margit, pedagógus és Lukácsy Szilamér, erdőcsinádi református lelkész volt. A díjazottakat Dr. Hoffmann Rózsa képviselő asszony méltatta. Méltatás után hozzánk diákokhoz is szólt, elmondta, hogy milyen fontos, hogy a magyar nemzet összetartozzon és, hogy mi fiatalok ebben milyen sokat tudunk segíteni, mert ez a feladat a jövőben ránk vár.
Dr. Gaudi-Nagy Tamás, ügyvéd, Alapító tagja és tiszteletbeli elnöke (1998-2007 között elnök) a Magyar Csodaszarvas Egyesületnek, amely a Kárpát-medencében élő magyar közösség kulturális örökségének megóvásáért és fiataljaink nemzeti öntudatának megerősítéséért dolgozik.
Nagy Margit, pedagógus, a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületének alapítója és elnöke. Kezdeményezésére 2000-ben beindult az újvidéki Apáczai Diákotthon működése, amelyet az óta is többször bővítettek, jelenleg 72 egyetemistának biztosít kollégiumi ellátást.
Esztergályos Jenő, az Apáczai Kiadó ügyvezető igazgatója próbálja vonzóbbá tenni a fiatalok számára az iskolai munkát, tankönyvkiadói tevékenysége során pedig kifejezetten törekedett, hogy vonzó-csábító, tartalmilag is és vizuálisan is figyelemfelkeltő kiadványok jussanak a tanulóifjúság kezébe.
Lukácsy Szilamér erdőcsinádi református lelkész a Mezőségben, szórványban élő és a moldvai csángó gyerekek rendszeres táboroztatását szervezte meg feleségével továbbá pénzt gyűjtöttek a hátrányos helyzetű gyerekeknek.
Mindegyik díjazott megköszönte a díját és, hogy elismerik a munkásságát, amit végez.
Az ünnepség végén A Vágtázó Csodaszarva Zenekar eljátszott néhány dalt a diákok szórakoztatására és az ünnepség befejezése végett.
Mindenki nagyon örült, hogy részt vett ezen a díjátadón és ünnepségen. A résztvevők többsége diák volt, akik olyan információkkal távoztak a rendezvényről, hogy a jövőben lélekben és tettekben segíteni tudják majd a magyar nemzet összetartozását, nyelvünk, hagyományaink, értékeink megtartását legyen ez határon belül vagy határon kívül.
Soós Edit ma azt ajánlotta, hogy legyek tagja a Magyar Nemzeti Tanács most létrejövő civil szervezeti munkacsoportjának. Nagyon meglepett a felkérés, mert eddigi tapasztalataim ezt nem tartják indokoltnak. Nem fogadom el az ajánlatot.
Ennek oka a kisebbségi törvénnyel való egyet nem értésem, mivel csupán a szerb állam érdekét szolgálja, a kisebbségek számára nem biztosít autonóm jogokat. Mivel a VMSZ elfogadta, sőt üdvözli és végrehajtja, Magyarország is üdvözli, ezzel Szerbia a világ előtt eleget tett a kisebbségekkel kapcsolatos követelményeknek, tehát ezek után nem tudom, milyen alapon panaszkodhatunk jogfosztottságra. Most kellett volna Szerbiát rákényszeríteni arra, hogy nekünk megfelelő törvényt hozzon, amikor erre alkalom kínálkozott. Az MNT csupán javasolhat, még ha ez kötelezően történik is, és a javaslat nem döntés. A döntés továbbra is szerb kézben marad. Látható, hogy ha bejut egy, a miénkhez hasonló ország az EU-ba, mi történhet, ha előtte nem ad garanciát a kisebbségi jogok érvényesülésére, Szlovákia ennek élő példája.
Egyébként ez a nem legális időszak, amire a javaslatot tették (nyilván nem Edit találta ki), nem tudom, hova sorolható, mert már nem, de még nem a MNT. De nem ez a fő ok.
Ami a nemzetárulással való megbélyegzést és a magyarországi, kettős állampolgárságra vonatkozó népszavazással való összehasonlítást illeti, csak egy bibliai idézettel válaszolhatok a pártvezérnek:
"Gyümölcseikről ismeritek meg őket." Máté 7.16
Meg kell nézni, hogy ki mit tett eddig a megmaradásunkért.
"...ha a búzaszem nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz." Jn.12.
MEGHÍVÓ
A
Magyar Asszonyok Érdekszövetsége
szeretettel meghívja Önt, kedves Családját és Barátait
Arany Búzaszem-díjátadó ünnepségére, amelyet
2009. november 26-án, csütörtökön 17 órai kezdettel
a Szövetség a Polgári Magyarországért Alapítvány székházának dísztermében
(1062 Budapest, Lendvay utca 28.)
tart.
A díjakat átadja:
Mádl Dalma asszony, a Katolikus Caritas jószolgálati nagykövete
Díjazottaink:
Csapó Emma hitoktató, akit Ékes Ilona országgyűlési képviselő méltat
és
Nagy Margit, a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületének elnöke, az újvidéki Apáczai Diákotthon igazgatónője, akit dr. Szabó Tibor, a Magyar Protestáns Tanulmányi Alapítvány kuratóriumának elnöke méltat
Arany Búzaszem-díj 2009 „Ha a búzaszem nem hal el egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz.” Ez a bibliai idézet a mottója a Magyar Asszonyok Érdekszövetsége díjkiosztójának, amelyen második alkalommal adtuk át az Arany Búzaszem-díjat. A szervezetünk minden évben egy olyan magyarországi és egy határon túli nőnek, asszonynak ítélik oda a díjat, aki - a mai világra jellemző önzésen felülemelkedve - önfeláldozóan és példaadóan hozott áldozatot a közösségért, a nemzetért.
Az Arany Búzaszem-díj átadó ünnepségének programja
2009. november 26.
A Szövetség a Polgári Magyarországért Alapítvány székházának díszterme
Ünnepi köszöntő
Pirityiné Szabó Judit, a Magyar Asszonyok Érdekszövetségének elnöke
Händel: G dúr Szonáta II. tétel, Allegro
Előadja: Balogh Vera fuvolaművész barokk fuvolán és Várallyay Ágnes csembalon
Az Arany Búzaszem-díj 2009. évi magyarországi díjazottjának, Csapó Emma hitoktatónak méltatása
Elmondja: Ékes Ilona országgyűlési képviselő, a Magyar Asszonyok Érdekszövetségének alapító elnöke
Az Arany Búzaszem-díj 2009. évi határon túli díjazottjának, Nagy Margitnak, a Vajdasági Magyar Pedagógus Egyesület elnökének, az újvidéki Apáczai Diákotthon igazgatónőjének méltatása
Elmondja. Dr. Szabó Tibor, a Magyar Protestáns Tanulmányi Alapítvány elnöke, a Határon Túli Magyarok Hivatalának volt elnöke
A díjakat átadja
Mádl Dalma asszony, a Magyar Katolikus Caritas jószolgálati nagykövete
Vivaldi: A moll Szonáta III. tétel, Largo.
Előadja: Szöllősy Vágó Janka fagott-művész barokk fagotton
Gábos Katalin és Gados Béla művészházaspár, a Bárka Színház színművészeinek irodalmi összeállítása:
Márai Sándor: Füves könyv - részletek
Reményik Sándor: Fáklya verem előtt
Arany János: Rendületlenül
Wass Albert: Virágtermés - Előhang
Reményik Sándor:Kegyelem
Eötvös József : A Karthausi - részlet -
Tóth Árpád: Isten oltó kése
Dsida Jenő: Templomablak
SZERETETHIMNUSZ: Pál apostolnak a korinthusbeliekhez írt első levele 13. rész
Zárszót mond
Pirityiné Szabó Judit, a Magyar Asszonyok Érdekszövetségének elnöke
Devienne: Trio fuvolára, fagottra és csembalóra, II. tétel
Előadja a Trio Rameau: Balogh Vera - barokk furulya, Szöllősy Vágó Janka - barokk fagott és Várallyay Ágnes – csembaló
***
Prityiné Szabó Judit, a Magyar Asszonyok Érdeszövetsége elnökének ünnepi köszöntője
Tisztelt Ünneplő Közönség!
Kedves Dalma Asszony!
Nagy öröm és megtiszteltetés számomra, hogy a Magyar Asszonyok Érdekszövetsége nevében köszönthetem Önöket második alkalommal megrendezésre kerülő díjátadó ünnepségünkön.
Öröm és megtiszteltetés, hogy körünkben köszönthetem rangos vendégeinket, és hogy velük együtt köszönthetjük mai estünk díjazottjait.
Kedves Vendégeink!
Vannak olyan dolgok életünkben, amelyek csendes, mindennapi csodaként kísérik végig hétköznapjainkat, mint például a jó levegő, a tiszta víz, az elektromos ára. Fontosságukra, pótolhatatlanságukra csak hiányuk döbbent rá. Ilyen csendes mindennapi csoda a tiszta meleg otthon, a gőzölgő étel, a jó illatú vasalt ruha, a soha nem fáradó figyelem, szeretet és gondoskodás valamint az a személy, aki ősi, örök asszonyi ösztönnel teremti meg ezt a mindennapi csodát.
Mindezeket hallván kinek ne jutna eszébe gyermekkorunk otthona, és édesanyánk, aki munkája után is fáradhatatlanul tesz-vesz, intézi és szervezi az egész család, de gyakran a szomszéd beteg néni, a bibliakör vagy a falu ügyes-bajos dolgait. Figyel és szeret, és mindig van ideje, hogy meghallgasson és a jóra, szépre és tisztára ösztönözzön.
S amikor mindezekre gondolunk, melyik nőtársunknak ne jutna eszébe az az életszakasz, amikor először találta magát szemben ezzel a feladattal és bizonyosodott meg róla, hogy ennek a mindennapi csodának a biztosítása tagadhatatlan kereszthordozás: saját vágyaink, elképzeléseink alakítása, szelektálása, sőt gyakran szélnek eresztése annak érdekében, hogy szűkebb és tágabb környezetünket szolgálhassuk.
A mai kor asszonyának élethelyzete sok szempontból hasonlít a „bibliai búzaszem” dilemmájára: élni jól berendezett kényelmes kis életünket, gyönyörködni önmagunkban és vagyontárgyainkban, vagy egyéni ambícióink egy részéről lemondva életünket a közös ügy szolgálatába állítani. Valljuk be őszintén, nem könnyű döntés.
De mi, a Magyar Asszonyok Érdekszövetségében hisszük és valljuk, hogy az életnek igazi értelmet és értéket csak a szolgálat adhat, amellyel, mint ahogy Márai fogalmaz „az emberek ügye felé fordulunk. Ha megkíséreljük – feltűnés és hiú szerep nélkül – segíteni az embereket.”
Mint ahogy teszi ezt Dalma asszony is. Szolgáló szeretete, őszinte hite és az „emberek ügye felé fordulása” mindannyiunk számára példaértékű. Ezért is örülünk annak, hogy ma közöttünk van, és személyes példájával erősíti és segíti szervezetünket abban, hogy minél több asszonytársunkat bíztassunk a „búzaszemnyi bátorság” vállalására.
Szerencsére szép számmal vannak olyan hölgytársaink, akik minden gáncsoskodás ellenére – családjuk és hivatásuk mellett – a „búzaszemnyi bátorság” birtokában a közösségért is hajlandóak cselekedni. Teszik ezt még akkor is, ha kínnak-keservvel végzett munkájuk gyümölcsét gyakran mások szakítják le, hogy közösségi szerepvállalásaikból, hitükből, nemzeti hovatartozásukból gúnyt űznek, hogy tevékenységükért – nem ritkán – irigykedés, rágalom vagy üldöztetés a bérük. Pedig – ha jól belegondolunk – mennyivel szegényebbek, lennénk ezen áldozatos tettek nélkül.
A Magyar Asszonyok Érdekszövetsége azért alapította meg az Arany Búzaszem-díjat, hogy méltányolja azt az áldásos tevékenységet, amelyet díjazott nőtársaink szűkebb és tágabb környezetükért, nemzetünkért tettek és kárpótolja azt a társadalmi mellőzöttséget, amelyet éppen ezen munkálkodásuk miatt kellett elszenvedniük. A magyar közösségért végzett áldozatos asszonyi szerepvállalás elismerésének díját azzal a szándékkal adományozzuk, hogy vigye tovább a Biblia üzenetét: a megújuló, sokasodó életnek, a munka örömének, és a másokért való áldozatvállalás boldogságának üzenetét.
Reméljük, hogy üzenetünk mind többekhez eltalál, s velünk együtt egyre több magyar asszonytársunk fogadja el és teszi magáévá Tormay Cécile életének nagy tanítását, mely így hangzik:
„ A nemzet sorsát a férfiak alakítják ugyan, de a férfiak lelkét az asszonyok. Ezért kell a magyar asszonynak hívőbbnek, nemesebbnek és önfeláldozóbbnak, tehát a szó igazi értelmében nőiesnek lennie, hogy a nemzet magyarabb, emberibb és férfiasabb legyen.”
Köszönöm megtisztelő figyelmüket.
Budapest, 2009. november 26.
Pirityiné Szabó Judit
***
Csapó Emma hitoktató méltatása
Elmondja: Ékes Ilona országgyűlési képviselő, a Magyar Asszonyok Érdekszövetségének alapító elnöke.
Csapó Emma, hitoktató.
A Kiút Veled Egyesület Önkéntes Segítségnyújtás a Prostitúció Nélküli Világért munkatársa már több, mint 10 éve. "A Kiút Veled Egyesület a prostitúció világában élő vagy azt elhagyó nőkkel, férfiakkal és más, a társadalom peremére szorult személyekkel való találkozás, osztozás és cselekvés helye. Tagjai elkötelezetten haladnak a szabadulás közös útján, hogy együtt vegyenek részt egy prostitúció nélküli igazabb, testvériesebb világ felépítésében" - írja az egyesület ismertetője.
Utcai szociális munkát, lelkigondozást végeznek, az álláskeresésben, a prostitúcióból való kikerülésben segítik az érintetteket a hazánkban egyedülálló ökumenikus kezdeményezés munkatársai. Irodájuk Budapesten, a VIII. kerületben – volt legutóbb. Ugyanis fel kellett számolniuk már nem először, mivel megszüntették minisztériumi támogatásukat.
A furcsa fintor ebben a történetben, hogy ezzel egyidőben a belügyminiszter asszony miniszteri elismerésben részesítette Emma asszonyt, az áldozatvédelemben, a rendőrség munkáját segítő tevékenységéért.
Ő az aki mindig tud újrakezdeni, ehhez a hitet az erőt és a kitartást kiapadhatatlan „Forrásból” az „Élővíz forrásából” meríti. Az élő Isten-kapcsolat, az ima, a szentmise kegyelmei segítik a munkájában. A prostituáltakkal is foglalkozó Jó Pásztor-nővérek jelentik számára a hátteret.Nő és édesanya. Lételeme, hogy szeresse a legkitaszítottabbakat, a legkevésbé szeretetteket. Teszi mindezt alázatosan tiszta szívvel Isten- és emberszeretettel. Természetes egyszerűséggel, díszletek és rivaldafények nélkül.
Az emberekkel való foglalkozás nagyon hasonlít az aranymosásra. Ne a piszkot keresed, hanem az aranyat. A kedves szavak rövidek és könnyen kiejthetőek, de a visszhangjuk végtelen – mondta Teréz anya, amikor hivatásáról kérdezték.
És valóban milyen őszinteség és nemes tisztaság van ezekben az egyszerű szavakban. Csapó Emmát mindig megtalálja a feladat, halk szavai rövidek és könnyen kiejthetően, de annál nagyobb a visszhangjuk.
Lélekkel, hittel és szeretettel végzi hívatását
Cselekvő szeretettel csendben és kitartóan.
Otthont varázsol az otthontalanoknak
Meghallgatja a soha, senkitől meg nem hallgatottakat
Kiszolgáltatottá válik a kiszolgáltatottakért: az utcákat járva a téli éjszakákban a dermedten állóknak meleg teát visz, emberi szavakat az embertelenségbe.
Támasza az elesetteknek, a csüggedőknek. Bátorítja a női mivoltukban megalázottakat, hogy nincs késő változtatni az életükön. Ne adják fel, higgyenek a bennük rejlő isteni szeretetben.
Ö az, akire mindig minden körülmények között lehet számítani.
Fáradhatatlan a hátrányos helyzetű, veszélyeztetett gyermekek oktatásában, nevelésében.
Felvilágosító előadások tartásában. Bírósági tárgyalásokra jár, hozzátartozókat kutat fel.
Az ELTE Társadalomtudományi Kar pályázatán különdíjat kapott az esetleírásaiért, melyet „Az anya, a prostituált nő és a magyar humánszolgáltató rendszer kategóriában írt.”
Törékeny lényében ott van a tehervivő erő, a soha-nem-lankadás.
A meghalás a kényelemnek, az önzésnek és az érdektelenségnek, hogy élet fakadhasson, sarjadhasson azoknak, akiket a környezetük, a társadalom kivet magából.
Örömmel és szívből gratulálok az Arany Búzaszem Díjhoz.
2009. november 26. Ékes Ilona
***
Nagy Margit méltatása
Elmondja: Dr. Szabó Tibor, a Magyar Protestáns Tanulmányi Alapítvány elnöke, a Határon Túli Magyarok Hivatalának volt elnöke
Kedves Dalma Asszony!Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Körülbelül egy évtizeddel ezelőtt október 6-án, amikor Kis Ernő honvédtábornok eleméri sírjánál gyűltünk össze és hallgattuk az Aradi vértanúkra emlékező nagytekintélyű délvidéki politikusok beszédeit, felfigyeltem egy asszonyra, aki nem panaszkodott, hanem a bibliai igére hivatkozva a jövő nemzedékéért érvelt és a mielőbbi cselekvést szorgalmazta. Ez a hölgy Nagy Margit volt, a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületének elnöke. Keveset tudtam róla, de abban biztos voltam, hogy ha egyszer lehetőséget kap, akkor azzal cselekvő módon tud élni.
Ekkor még nem tudtam, hogy ez a fizika-kémia szakos tanárnő a „kincses város”, Kolozsvár szülötte, s csak 1970-ben települt át az egykori Jugoszláviába, Újvidék városába, miután férjhez ment. Eleinte általános iskolában, majd gimnáziumban tanított, majd az Újvidéki Rádió magyar nyelvű gyermekműsorát szerkesztette. Emellett fordított román nyelvű irodalmat, később szerb nyelvű tankönyveket és számtalan írása jelent meg a honi és a külföldi sajtóban egyaránt.
Az 1990-es évek elejétől egyre aktívabban kapcsolódott be az újvidéki civil és szakmai szervezetek munkájába, amelynek köszönhetően 1992-ben megválasztották az Újvidéki Diáksegélyező Egyesület elnökének. 1993-ban a délvidéki születésű pedagógusokat megszégyenítő bátorsággal fogott hozzá a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületének megalapításához és a szervezet szerteágazó (továbbképzések, tanulmányi-műveltségi vetélkedők, gyermektáborok, szórványgondozás, stb.,) tevékenysége megszervezéséhez. Kiemelendő az az áldozatos munka, amelyet a szórványgongozás területén azóta személyesen is folyamatosan végez. Gyakran árral szemben is óvja, védelmezi az anyanyelven folyó oktatást, fáradhatatlanul járja Bánát kistelepüléseit, győzködi a szülőket, pedagógusokat és gyermekeket a magyar nyelvű oktatás megtartása érdekében.
Emellett éveken keresztül segítette a súlyos paphiánnyal küszködő református egyház misszióját azáltal, hogy a dél-bácskai magyar szórványokban Kátyon, Tiszakálmánfalván erdélyi lelkipásztorok prédikációit mondta el és bibliamagyarázatokat tartott.
Csak később tudtam meg, hogy Nagy Margit olyan erdélyi családból származik – édesapja református lelkész volt – ahol a lakás ajtaja mindig mindenki előtt nyitva állt, és ahol igen fontosnak tartották a tanulást, az olvasást, a segítségnyújtást, a magyar nép szolgálatát, megbecsülését és természetesen az Istenbe vetett hitet. Nagy Margit következetessége és céltudatossága is innen ered.
Ki kell tűzni a célt, amit állandó munkával lehet elérni, ahogyan Apáczai Csere János egyik írásában (Tanács) olvassuk, és amely annyira jellemző Nagy Margit tevékenységére is:
„Tégy oly célt fel, amelyre soha senki nem ért. Megutálván a henyélést, szeressed a munkát. Fuss mindentől, valami az embert kényessé teheti. …Egészségedre gondot viselj, mert anélkül dolgodban el nem járhatsz. Állj inkább, mint ülj, fuss, mint menj, soha tudományi fegyveredet kezedből le ne tedd. A munka közt virágzik a virtus (erény). Nem is lehet derekas dolog, úgy tetszik, az, melyhez fáradtság nélkül juthatsz. Aki törekszik, mindent elér. A tudomány gyökere keserű, gyümölcse pedig gyönyörűséges”.
Nem volt véletlen, hogy éppen Apáczairól nevezték el Újvidéken azt a diákkollégiumot, amelynek létrehozása érdekében Margit oly sokat fáradozott. Tárgyalt, érvelt és győzködött az anyaországban, és odahaza, a Délvidéken is. Az első egyházi kézben lévő délvidéki református szórványkollégium alapítása során meg kellett küzdenie nemcsak a hatóságok gáncsoskodásaival, hanem egyes délvidéki egyházi vezetők félelmével és aggodalmával is. De következetes kitartása meghozta a gyümölcsét, aminek köszönhetően 2000. októberében átadhattuk rendeltetésének a diákotthont. A kollégiumban járva személyesen is meggyőződhettem arról, hogy az Apáczai Diákotthon az Újvidéki Egyetem különböző karain többnyire szerb nyelven tanuló egyetemista lányok számára nemcsak fedelet, hanem lelki-szellemi fejlődésük feltételeit is biztosítja. Örömömmel értesültem róla, hogy a többszöri bővítés eredményeként 2008. októberében már a fiúkollégium is megnyitotta kapuit, és hogy jelenleg összesen 72 magyar diák számára biztosítja nemcsak a szállást, hanem nemzeti identitásuk megerősítését és elmélyítését is, és egyengeti őket a felelős magyar értelmiségivé válás útján.
Mindez nagymértékben köszönhető az igazgató asszony, Nagy Margit szilárd erkölcsi és hitbéli alapokon álló nevelési elveinek. Kollégiumvezetőként, de a pedagógusszervezet elnökeként is legfőbb erénye a jövő nemzedékébe vetett töretlen hite, kitartása, gyermek- és emberközpontúsága. Céljai elérése érdekében fáradhatatlanul utazik, jön-megy, tárgyal és érvel – gyakran helyettünk is – a legkülönbözőbb civil, szakmai és egyházi fórumokon, de mindig az egységes magyar nemzet és a délvidéki magyarság érdekében. És újabban - modern európai nőként - internetes naplóját is e célok szolgálatába állította.
Megannyi teendője mellett óvja, védi, segíti családját. Mindannyiunk számára példaértékű lehet az a gondoskodás, amellyel idős beteg szüleit, jelenleg pedig gyengélkedő férfitestvérét - nővérével együtt felváltva – ápolta és ápolja.
Rajongva szereti egyetlen fiát, a Budapesten élő Endrét, akinek sorsáért jó anya módjára aggódik.
Bár saját maga sem dúskál a földi javakban, mégis önzetlenül segíti az arra rászorulókat, elsősorban a gyerekeket és a fiatalokat.
Kedves Margit!
Isten tartsa meg ilyennek mindannyiunk és az egész magyar nemzet javára.
Köszönöm a megtisztelő figyelmet.
2009. november 26. Szabó Tibor
***
Zárszót mond Pirityiné Szabó Judit, a Magyar Asszonyok Érdekszövetségének elnöke
Kedves Vendégeink!
Kedves Emma és Margit!
Első szó a köszöneté. Köszönjük emberségeteket, elkötelezettségeteket, szolgáló szereteteteket, amellyel áldozatos munkátokat végzitek. Köszönjük azt a nagyszerű vállalást, amellyel töredező-málladozó közösségünk lelki-szellemi megújulásához járultok hozzá.
Hisz napjainkban minden létrehozott fedél, minden jóllakatott éhes száj, minden megsimogatott magányos ember, minden megnyugtatott háborgó lélek, és minden visszaadott hit egy lépéssel közelebb visz ahhoz, hogy újra egészséges, életerős közösséggé váljunk.
Köszönjük, hogy a bibliai búzaszem dilemmájával küszködő nőtársainknak példát mutattok abban, hogy a munka és a család nem egymást kizáró, hanem egymást erősítő kötelék, s csak ebben a kötelékben tud női-asszonyi mivoltunk kiteljesedni.
Amikor a Magyar Asszonyok Érdekszövetsége és a magam nevében szívből gratulálok Nektek, azt kívánom, hogy azt a kegyelem iránti nyitottságot, amelyről az imént Reményik Sándor versében is hallhattunk, sokáig megőrizve legyetek egész nemzetünk szolgálatára, amihez jó egészséget, hitet és kitartást kívánok. Isten áldjon Benneteket egész családotokkal együtt.
Végezetül köszönöm Mádl Dalma asszonynak, hogy felkérésünket elfogadta, hogy megtisztelt bennünket jelenlétével és az Arany Búzaszem-díjakat átadta. Köszönjük az Arany Búzaszemet ábrázoló brossot készítő ötvösművész, Magyar Éva segítségét, a Szövetség a Polgári Magyarországért Alapítvány és a Budavári Önkormányzat támogatását.
A vőlegény szép volt és fiatal, amikor megjelent, az emberek bámulták, a lányok szíve megdobbant. Gazdag ifjú volt, mindenki tőle várta sorsának jóra fordulását, hiszen ő lesz a király. A menyasszony, a király lánya boldogan fejet hajtott a felsőbb akarat előtt. Az esküvőt nem templomban, hanem a szabad ég alatt tartották, az esküt a királyi udvar előtt tette le a fiatal pár. Előttük ült király, a nádorispán, a főbíró, a főtárnok, a főlovász, a főtálnok, a főbocsár, a fővadász, a fősolymos, a főcsősz a fullajtárok és sok nagy és kis udvarnok, még az udvari bolond is.
Ünnepelt az ország, a deszkalelátók roskadoztak a tömeg súlya alatt, de egy síró asszony a kakasülőről átfurakodott a tömegen és otthagyta a szertartást. A ceremóniamester a kapuban megkérdezte, hogy miért sír, hová megy, mire az asszony panaszos hangon mondta, hogy a király édesapja most biztosan megfordul a sírjában, mert a király egy hitetlen gazdag ifjúhoz adja a lányát és így az ország sorsa megpecsételődött. Aztán miért, kérdezte csúfolkodó hangon a ceremóniamester. Csak azért, mert eladtuk a hitünket – kiáltotta az asszony. Hát nem érted, te tyúkeszű, nézd a népet, csaknem több már a pogány, mint a hívő és itt többen szavaznak a pogányság mellett. A szavazat pedig a legfontosabb. Neked igen, mondta az asszony, majd hazafelé indult.
Esett az eső, a falu sáros utcáján már azt sem nézte, hová lép, csak ment előre, mint aki a világból, is ki akarna menni. Ki is ment a faluból , már az erdő szélén járt, amikor a háta mögött valakik kiabáltak, hogy álljon meg. Kendős asszonyok és kucsmás emberek csúszkáltak a szekérúton és integettek. Amikor közelébb értek, felismerte őket, a szomszéd falukból voltak, Magyariból, Lengyelházából, Alsótótosból, Oláhfaluból, Felsőráchegyről és máshonnan. Mit akartok, kérdezte tőlük. Nem akarunk pogány királyt, a te fiad a mi királyunk. Egyszerű asszony vagyok, de a fiam Istentől való, válaszolta az asszony. Menjünk az ő országába. Elindultak az erdőn át vezető csapáson. Mások is csatlakoztak hozzájuk, Nuada és Kronosz országából. Elérkeztek a világ végére, ott kezdődött a haza. Máig is ott élnek, ha meg nem haltak. Márpedig ott soha nem halnak meg.
Fehérke és Piroska Egyszer volt, hol nem volt, egy asszonynak volt két lánya. Fehérke és Piroska. Dolgos, szorgalmas lánykák voltak, mezőre jártak, arattak, csépeltek, vizet hordtak, tehenet fejtek, kertet műveltek, főztek, mostak, takarítottak, a falu büszke volt rájuk. Sok legénynek okoztak álmatlan éjszakát, mert gyönyörűek és tiszták voltak. Egyszer nagy baj szakadt a kicsi falura, a szomszéd király katonái bevonultak és a két lányt magukkal vitték. Amint terelgették őket a többi faluból is elfogott lányokkal együtt, egy tó mellett megpillantottak egy legényt, aki a madarakkal beszélgetett. Megálltak a katonák és csodálkozva kérdezték, hogyan lehetséges ez. Elárulom nektek, ha választhatok lányt a foglyaitok közül – mondta a legény. A katonák tanakodtak, majd azt mondták, választhatsz. A legény végigmustrálta a lányokat és megdobbant a szíve, amikor Fehérkét meglátta. Ő kell nekem, mondta és már indult felé. Hohó, megállj, előbb lássuk, elfogad-e téged a lány, kiáltotta az egyik katona, mert neki is igen-igen megtetszett Fehérke. A lány kilépett a sorból és a legény mellé állt. Na mármost mondd meg, hogyan beszélsz a madarakkal – szegezte a szót és a puskáját a legény mellének a katona. Fehérke odalépett, a puska csövét eltolta és szembefordult a katonával. Szereti a madarakat és soha nem ölt meg senkit sem szóval sem tettel, még egy madarat sem - mondta. A gyönyörű lány szeme szinte megbabonázta a katonát, megkövülten állt, mire a többiek noszogatni kezdték, hogy menjen, hiszen sok szép lány megy a sorban, választhat közülük. Elindultak, Piroska velük ment és mivel hasonlított Fehérkéhez, a vad katona szeme egyre gyakrabban felejtkezett rajta, majd beszédbe elegyedett vele, fűt, fát ígért neki és mire a királyi várba értek, Piroska szíve megenyhült és feleségül ment a katonához. Teltek, múltak az évek, mindkét lánynak gyermekei születtek. Fehérke gyermekei az anyjukhoz, a Piroskáéi az apjukhoz hasonlítottak. Fehérke gyermekei szépek és jók voltak, a Piroskáéi vadak és rosszak. Piroska sokat szenvedett a vad katona gonoszságai miatt és nagyon beteg lett. Ekkor a vad katona és a gyermekei magára hagyták és minden pénzéből kiforgatták. Fehérke családja próbálta segíteni, gyógyítani, de Piroska nagyon szomorú volt, mert a gyermekei nem szerették. Valami nagy baj történhetett vele, mert a szíve lassan kövesedni kezdett. Amikor megvizsgálta a doktor bácsi, csak csóválta a fejét, és adott szívpuhító gyógyszert, de Piroska nem akarta bevenni. Úgy megkeményedett a szíve, hogy látni sem akarta Fehérkét és most már teljesen magára maradt. Fehérke sírt, kesergett, hogy az ő egyetlen, drága húga nem is akar vele szóba állni. Piroska egyre betegebb lett, míg egy napon világgá ment, maga sem tudta hova. Fehérke kereste, kutatta, országot, világot bejárt utána, de sehol nem találta. Egy napon lóháton poroszkált a kicsi falu felé, amikor nyöszörgést hallott. Megállt, leszállt a lóról, és a hang irányába ment. A bozótban egy gödör szélén ült Piroska két gyermeke. A gödörből hallatszott a panaszos jajgatás. Vegyetek, ki, segítsetek, sírt a hang. Kiveszünk, ha minden kincsedet nekünk adod - mondták a gyermekek. De hát már mindent odaadtam, semmim sincs – panaszolta az asszony. Van még neked, van még neked a kicsi faluban egy szál csodavirágod, azt kell nekünk adnod, akkor kihúzunk. De az a virág nem csak az enyém és csupán azé lehet, aki tud beszélni a madarakkal és nem ölt embert sem szóval, sem tettel, még egy madarat sem. Balgaságokat beszélsz, mondták a gyermekei és otthagyták. Fehérke a sok aggodalomtól, kereséstől legyengülve odavánszorgott a gödörhöz, behajolt és hívogatta Piroskát: Édesanyánk két szép lánya, fehér és piros virága, épen szépen, kézen fogva megyünk a nap országába. De hol van a nap országa? - kérdezte Piroska. A szíved mélyén, a gyermekkorodban és utad végén a mennyországban – hallatszott egy hang, pedig Fehérke nem szólalt meg. Hallod? Édesanyánk szólt, gyere, menjünk haza!– kiáltotta izgatottan. Fehérke és Piroska a lovat kézen vezetve lassan elindult a kicsi falu felé.
„Ekkor Valaki tusakodott vele egészen hajnalhasadtáig. De látta, hogy nem bír vele, ezért megütötte a csípője forgócsontját, és kificamodott Jákób csípőjének forgócsontja a tusakodás közben. Akkor ezt mondta Jákóbnak: Bocsáss el, mert hajnalodik! Ő azt felelte: Nem bocsátlak el, amíg meg nem áldasz engem.” 1Móz 32,25-29.
A mai Ige ez.
Istennel való harcom maradandó sérüléshez vezetett. Nem akartam elfogadni az akaratát. Végül, mikor már majdnem magamra hagyott, mégis belekapaszkodtam. És ez mentett meg. Most már köszönöm a sebeimet, mert reá emlékeztetnek és a megtérésem pillanatára, amikor olyan boldog közelségben voltam vele. Amikor megáldott. Életem nehéz perceiben mint féltve őrzött kincset, emlékeimből előkeresem ezeket a pillanatokat vigasztalásul.
Nemrégen csak egy pillanatra engedtem el a kezét és a homokszem heggyé tornyosult előttem. Tehetetlenül álltam előtte, nem volt erőm megmászni. Úgy tűnt, akár a számítógépes játékokban, egy életet veszítettem. Itt azonban nem látom, hogy hányat veszíthetek még. Ezért a pillanatnyi veszteség véglegesnek tűnt. Fekete szivárvány jelent meg az égen. De már tudtam, hogy van menekülés. Hiszen valamikor tusakodtam vele és megáldott. A sebeim emlékeztettek arra, hogy az életem nem veszhet el.
Az ima ereje csodálatos, ezt bizonyítja a magyarittabéiek története.
Levelet írtam a szerb Oktatási Minisztériumnak, mellékeltem a magyarittabéi polgárok petícióját a ésszerűsítés, azaz az osztályok számának csökkentése ellen. E terv nagybecskereki, szentmihályi, magyarittabéi, muzslyai és más helységbeli osztályok összevonását, valójában megszüntetését jelentette volna.
Hála Istennek, a magyar politikai pártok is ellenezték tervet. Ám mégis hiszem, hogy a magyarittabéi lakosok imája talált meghallgatásra. Egy vasárnapi istentiszteleten az egész falu együtt imádkozott az iskoláért. És nem szűnnek meg a magyar tagozatok.
Megható Brüsszel aggodalma a melegek parádéjának elmaradása miatt. Nem kívánok a homoszexualitás témájába belemerülni, annyit azonban megjegyeznék, hogy fölösleges a nemi életre vonatkozó ismérveket tüntetéssel nyomatékosítani. A nemi élet nem lehet tüntetés témája. Egyébként sajnálom, hogy a meleg szavunkat e másság oltárán áldozzuk fel. Meglepett a nemzetközi reagálás hevessége* ugyanakkor a brüsszeli mérlegelés pontosságára lenne megjegyzésem. Nem is olyan régen a szlovák nyelvtörvényt egy ideig mély hallgatás követte a másságot védők részéről. Tudtommal Szlovákiát az EU nem részesítette megrovásban. „Az Európai Uniónak (EU) nincs olyan jogköre, hogy beavatkozhatna a szlovákiai államnyelvtörvény kapcsán kialakult szlovák-magyar vitába - jelentette ki szlovák tájékoztatás szerint Leonard Orban, a nyelvi sokszínűségért felelős EU-biztos hétfőn Brüsszelben azt követően, hogy találkozott a szlovák külügyminiszterrel.” (http://www.stop.hu/articles/article.php?id=542687) A székelyföldi intézmények vezetőit a román hatalom rendre leváltja. „A magyarok intoleránsak a románokkal és az idegenekkel általában” – mondja Constantin Strujan Hargita megyei prefektus, aki Bantusztánnak nevezte Székelyföldet. Elmaradott, primitív népségnek. Kárpátalján az ukrán oktatási minisztérium rendelete szerint a magyar diákok csak ukránul érettségizhetnek. Ennek folytán jelentősen csökkent az érettségire, s ezzel együtt az ukrajnai felsőoktatási intézményben való továbbtanulásra jelentkezett magyar fiatalok száma az elmúlt esztendőhöz viszonyítva. Ukrajna nem tagja az EU-nak, de ez nem lehet akadálya a tiltakozásnak, hiszen már számtalan Európán kívüli ügyben felléptek. Nem beszélve a közvetlenül érintett Magyarországról, amelynek kormánya nem gyakorol nyomást a környező államokra nemzettársai érdekében. Mindez nem jogtiprás? Európa hallgat? Szerbia is az EU tagság felé törekszik. Alkalom arra, hogy autonómiát kaphasson a magyarság. Kár lenn kihasználatlanul hagyni a helyzetet. Hogy ne legyünk meleg helyzetben. Nagy Margit
*Idézetek: 2009. szeptember 19. [17:39] Szerbiát megrótták a melegfelvonulás elmaradásáért. Az EU-elnökség feladatait ellátó Svédország belgrádi nagykövete már szombaton megrótta Szerbiát a melegek tervezett felvonulásának kényszerű elmaradásáért. http://www.vajma.info/universal.php?rovat=cikk&ar=szerbia&id=11828 2009. szeptember 21. [23:29] Nemzetközi képviseletek sajnálkoztak a belgrádi melegfelvonulás elmaradása miatt.. http://www.vajma.info/universal.php?rovat=szerbialevel2 2009. szeptember 23. [12:35] Figelmeztetés Brüsszelből A melegfelvonulás lemondását negatívan értékelik Brüsszelben, s ez kedvezőtlen kihatással lehet az Európai Bizottságnak a Szerbiára vonatkozó, az ország integrációs előrehaladását értékelő jelentésére is, írja a Danas belgrádi napilap. http://www.vajma.info/universal.php?rovat=szerbia#11851
2009. szeptember 14., hétfő
2009. szeptember 12. Egy áldozat a sok közül A bácsi betöltötte a 90 évet és a fiával él a Duna mentén. Valamikor szép háza volt nagy kerttel és udvarral, most semmije sincs. A háza egy része beomlott, nyomorúságban és elhagyatottan élnek. 2002-ben veszítették el a tulajdonukat, egy szerb maffiózó kijátszotta őket és most az ő nevén van mindenük. Szóbeli ígéretet kaptak tőle arra vonatkozóan, hogy gondjukat viseli, ám ez nem szerepel a szerződésben. Ugyanis van egy szabályos adás-vételi szerződés, amely kb. 6500 euró értékű dinárban jelöli meg az ingatlan árát, ami nevetségesen alacsony, de még ezt sem kapták meg a vásárlótól. Mindketten betegek, ingyenkonyháról kénytelenek hordani az ebédet (már amikor sikerül felkerülni a listára). Az új tulajdonos nem tartja be az ígéretét, nem törődik velük. Az elkeseredettség mélypontján élnek, javasoltam, hogy elviszem orvoshoz őket, de elutasítják. Úgy érzem, nem akarnak élni. Bejegyezte: Nagy Margit dátum: 13:26 0 megjegyzés
2009. augusztus 26. Ige Ez a mai Igém: Az ÚR angyala őrt áll az istenfélők mellett, és megmenti őket. Bejegyezte: Nagy Margit dátum: 16:59 0 megjegyzés 2009. augusztus 25. Nyaram Jó nyaram volt, munkával tele. Júliusban rendeztük meg a 3 hetes Apáczai Nyári Akadémiát, utána egy 26 tagú, fiatalokból álló nemzetközi csoport volt egy hétig a koleszban. Unokatestvérem, Kati augusztusban nyaralt nálam, naponta mentünk fürdeni a vrdniki gyógyfürdőbe. A Szegedi Szabadtéri Játékokra is ellátogattunk, a Szisziről készült rockoperát néztük meg. Gyönyörű látvány volt, főleg a szemet gyönyörködtette. Fürödtünk a mórahalmi gyógyfürdőben is. Most már érzik, hogy vége felé tart a nyár, szeretem ezt az időszakot, mert elmúlt a nagy meleg és sok gyümölcsben lehet válogatni.
A múlt hét szombatján próbáltuk menteni a nezsényi iskola magyar tagozatát, Apró Bakai Magdolna pszichológussal, Viola Lujza tanárnővel elmentünk a faluba a Kincses Tarisznya táborunk záró napjára. Az előadások után végigjártam a négy családot, ahonnan magyar gyermek indul iskolába. Vasárnap már Kalapis Stojan is lejött, a muzslyai Emmausz kollégium vezetője. Összegezve minden érvünk: - az anyanyelvű oktatás nagyon fontos az első osztályba iratkozó gyermekeknek, mert ha más nyelven kezdik a tanulást, ez lelkileg is gondot okozhat (dadogás, elnémulás, bizonytalanságérzés stb.). Hiába íratják szerb tagozatra, a gyermek magyar marad, csak az anyanyelvét veszíti el és lehetséges, hogy egyik nyelvet sem fogja igazán jól beszélni. Ez hátráltatja a gondolkozás fejlődését. - a bánsági szórványból érkező magyar tanulóknak kedvezőbb feltételek nyílnak a középiskolai beiratkozásra, mert (sajnos) kevesen vannak. A kollégiumi ellátás a két kollégiumban minimális 35-40 euró havonta élelemmel együtt. - a szerb környezetben élő gyermekek mindenképpen megtanulnak szerbül, - a két nyelvet tökéletesen beszélő felnőttnek előnyt jelent a nyelvtudás a munkahelykeresés során.
Ezután következett a hétfői tévéműsor, amelytől sokat reméltem és megalázó volt számomra. De összeszedtem magam, tovább kell lépni, nem ez az első kudarc az életemben. Most készülünk a lányokkal Szegedre.
A szegedi Gál Ferenc Hittudományi Főiskola k e r e k a s z t a l b e s z é l g e t é s r e hívja a magyarországi és a határokon túli keresztény egyházi felsőoktatási intézmények képviselőit a Pünkösdváró Európa elnevezésű kárpát-medencei ökumenikus nagytalálkozó céljához és üzenetéhez kapcsolódóan. Részt vennénk a találkozón is.
