Fehérke és Piroska

Fehérke és Piroska Egyszer volt, hol nem volt, egy asszonynak volt két lánya. Fehérke és Piroska. Dolgos, szorgalmas lánykák voltak, mezőre jártak, arattak, csépeltek, vizet hordtak, tehenet fejtek, kertet műveltek, főztek, mostak, takarítottak, a falu büszke volt rájuk. Sok legénynek okoztak álmatlan éjszakát, mert gyönyörűek és tiszták voltak. Egyszer nagy baj szakadt a kicsi falura, a szomszéd király katonái bevonultak és a két lányt magukkal vitték. Amint terelgették őket a többi faluból is elfogott lányokkal együtt, egy tó mellett megpillantottak egy legényt, aki a madarakkal beszélgetett. Megálltak a katonák és csodálkozva kérdezték, hogyan lehetséges ez. Elárulom nektek, ha választhatok lányt a foglyaitok közül – mondta a legény. A katonák tanakodtak, majd azt mondták, választhatsz. A legény végigmustrálta a lányokat és megdobbant a szíve, amikor Fehérkét meglátta. Ő kell nekem, mondta és már indult felé. Hohó, megállj, előbb lássuk, elfogad-e téged a lány, kiáltotta az egyik katona, mert neki is igen-igen megtetszett Fehérke. A lány kilépett a sorból és a legény mellé állt. Na mármost mondd meg, hogyan beszélsz a madarakkal – szegezte a szót és a puskáját a legény mellének a katona. Fehérke odalépett, a puska csövét eltolta és szembefordult a katonával. Szereti a madarakat és soha nem ölt meg senkit sem szóval sem tettel, még egy madarat sem - mondta. A gyönyörű lány szeme szinte megbabonázta a katonát, megkövülten állt, mire a többiek noszogatni kezdték, hogy menjen, hiszen sok szép lány megy a sorban, választhat közülük. Elindultak, Piroska velük ment és mivel hasonlított Fehérkéhez, a vad katona szeme egyre gyakrabban felejtkezett rajta, majd beszédbe elegyedett vele, fűt, fát ígért neki és mire a királyi várba értek, Piroska szíve megenyhült és feleségül ment a katonához. Teltek, múltak az évek, mindkét lánynak gyermekei születtek. Fehérke gyermekei az anyjukhoz, a Piroskáéi az apjukhoz hasonlítottak. Fehérke gyermekei szépek és jók voltak, a Piroskáéi vadak és rosszak. Piroska sokat szenvedett a vad katona gonoszságai miatt és nagyon beteg lett. Ekkor a vad katona és a gyermekei magára hagyták és minden pénzéből kiforgatták. Fehérke családja próbálta segíteni, gyógyítani, de Piroska nagyon szomorú volt, mert a gyermekei nem szerették. Valami nagy baj történhetett vele, mert a szíve lassan kövesedni kezdett. Amikor megvizsgálta a doktor bácsi, csak csóválta a fejét, és adott szívpuhító gyógyszert, de Piroska nem akarta bevenni. Úgy megkeményedett a szíve, hogy látni sem akarta Fehérkét és most már teljesen magára maradt. Fehérke sírt, kesergett, hogy az ő egyetlen, drága húga nem is akar vele szóba állni. Piroska egyre betegebb lett, míg egy napon világgá ment, maga sem tudta hova. Fehérke kereste, kutatta, országot, világot bejárt utána, de sehol nem találta. Egy napon lóháton poroszkált a kicsi falu felé, amikor nyöszörgést hallott. Megállt, leszállt a lóról, és a hang irányába ment. A bozótban egy gödör szélén ült Piroska két gyermeke. A gödörből hallatszott a panaszos jajgatás. Vegyetek, ki, segítsetek, sírt a hang. Kiveszünk, ha minden kincsedet nekünk adod - mondták a gyermekek. De hát már mindent odaadtam, semmim sincs – panaszolta az asszony. Van még neked, van még neked a kicsi faluban egy szál csodavirágod, azt kell nekünk adnod, akkor kihúzunk. De az a virág nem csak az enyém és csupán azé lehet, aki tud beszélni a madarakkal és nem ölt embert sem szóval, sem tettel, még egy madarat sem. Balgaságokat beszélsz, mondták a gyermekei és otthagyták. Fehérke a sok aggodalomtól, kereséstől legyengülve odavánszorgott a gödörhöz, behajolt és hívogatta Piroskát: Édesanyánk két szép lánya, fehér és piros virága, épen szépen, kézen fogva megyünk a nap országába. De hol van a nap országa? - kérdezte Piroska. A szíved mélyén, a gyermekkorodban és utad végén a mennyországban – hallatszott egy hang, pedig Fehérke nem szólalt meg. Hallod? Édesanyánk szólt, gyere, menjünk haza!– kiáltotta izgatottan. Fehérke és Piroska a lovat kézen vezetve lassan elindult a kicsi falu felé.

Nagy Margit