Levél az MNT választás után

Édes Margitkám!

Így távolról szemlélve ezt a piszkos kampányt, csak azt tudom mondani, de jó, hogy távol maradtunk. Meg de jó, hogy egy listát sem támogattunk! Sajnos, a vajdasági magyarság nem fog feleszmélni, mert elöregedett a szavazó bázisa. Én láttam itt helyben, hogyan jártak házról házra a győztes párt aktivistái és győzögették az embereket. Nagy az aparátusuk, magyarul sok a pártkatonájuk. Szimpatizánsaik zöme pedig az idősebbek köréből kerül ki. Ma ott voltam a Gyöngyösbokrétán, s bizony jó néhányan elmondták, miként fenyegették meg őket, ha indulnak a mi listánkon. Továbbá igyekeztek elhinteni mindenhol, hogy mi szerb párt vagyunk, nehogy már higyjenek nekünk. Semmiféle civil szervezet nem létezik, az mind szerb pártként indult. Szégyenlem, hogy hol élek, szégyenlem, hogy a rágalom itt ebben a régióban erény.

Sajnálom, hogy erről kell utólag neked írnom, de kikívánkozott belőlem.

Minden jót, tegyük továbbra is a dolgunkat, majd amennyire engedik, mivel most kezdődik a nagy rendcsinálás - hallottuk a nyilatkozatból.

Válaszom

A politika módszerei gátlástalanok. Ez a vereség nem szégyen. Tiszták maradtunk, senkinek nem hazudtunk, nem mocskolódtunk. Pénzünk nincs, senkit nem vásároltunk meg, és az eredményből is látszik, hogy minket sem vásároltak meg. Bizonyára így nem lehet győzni ebben a társadalmi környezetben. A tanulság az, hogy a tisztaság nem kelendő. De mikor volt az? Sajnálom azokat, akik nem tudják elképzelni, elhinni, hogy így is lehet élni. Számukra zavaró minden, ami tiszta. Megpróbálják bemocskolni.

Téged is, engem is hívtak induláskor a mai győztesek. Ha akartunk volna, beállhattunk volna a sorba,  De vannak nevek, akikkel nem szerepelhetünk egy listán.  Olyan nevek, amelyekhez mocsok, árulás fűződik. 

A trianoni megemlékezésen Budapesten voltam a Március 15. téren. Zúgtak a harangok, némán álltunk. Egyre mélyebbre merültem az emlékezet kútjába, az őseink  bánata, mégis vigasztaló és  megtisztító emlékezete ragyogott fel a mélyben, Biztatás, hogy a szennyes áradatban is megmaradhatunk, nem a hatalom, a gazdagság adja a lélek nyugalmát, hanem a tisztaság, az igazság, 90 év múltán is mégis ez a mi földünk.  

"És annyi balszerencse közt,

Oly sok viszály után,

Megfogyva bár, de törve nem,

Él nemzet e hazán."

Tovább megyünk, mást nem tehetünk. Vívjuk a magunk  harcait a megmaradásért, amíg lehet. Isten és ember előtt tiszta lelkiismerettel..