Egyszerű mese Európáról – folytatás

Mekcsikken a Fiastyúk csirkéiből

A vőlegény szép volt és fiatal, amikor megjelent, az emberek bámulták, a lányok szíve megdobbant. Gazdag ifjú volt, mindenki tőle várta sorsának jóra fordulását, hiszen ő lesz a király. A menyasszony, a király lánya boldogan fejet hajtott a felsőbb akarat előtt. Az esküvőt nem templomban, hanem a szabad ég alatt tartották, az esküt a királyi udvar előtt tette le a fiatal pár. Előttük ült a király, a nádorispán, a főbíró, a főtárnok, a főlovász, a főtálnok, a főbocsár, a fővadász, a fősolymos, a főcsősz a fullajtárok és sok nagy és kis udvarnok, még az udvari bolond is.

A lakodalom véget ért. A mézeshetek hónapokká nyúltak, az ifjú pár bejárta az országot, lagúnákban ringatóztak, tengerek partján nyaraltak, hévizekben fürödtek, hegyeket másztak meg, nagy városokat jártak be és az ifjú asszony szerelme nem ismert határokat. Férje hódolata elkábította, a mennyek országában érezte magát és már kételkedni kezdett a valódi mennyországban.  E kételyt alátámasztotta férje duruzsoló hangja, amikor a füléhez hajolva forró leheletével súgta: szerelmem, ez csak a kezdet, ennél sokkal csábítóbb meglepetéseket tartogatok számodra, amivel egy életre magamhoz láncollak. Ifiasszony vállán kellemes borzongás szaladt végig, nem egyebet, csupán az eltéphetetlen, örök szerelem láncának képét idézték férje szavai. Gazdag leszel és hatalmas, örökre gyönyörű és boldog – folytatta az imádott hang. Máris gazdag vagyok, de ha te mondod… - válaszolta és itt talán be is fejeződhetne a történet ha…

Egy napon a herceggé előlépett férj,  így szólt ifjú hitveséhez: A palota melletti erdő gyönyörű, de túlságosan nagy területet foglal el. Hasznosítanunk kellene, intézd el apádnál, hogy hasítsunk ki egy plázának való területet. Így az unalmas vasárnapokat ott tölthetnénk, Don Mekk áldásos bakonyos tósztjával mekkreggekizhetnénk, Csikkenmekkdugetszet  vagy mekkcsikkent ebédelhetnénk, és filét ó fist vacsorázhatnánk.

Ifiasszony tágra nyílt szemmel suttogta hercegének: én mindezt megeszem, ha te akarod, még ha megcsikkenek is tőle.  Főleg ez a filét ó fis tetszik, ez biztosan halfül. Ilyent még nem ettem.

-         Plázamoziba is mehetnénk, bevásárolhatnánk. Nincs nagyobb élmény, mint egy vásár-vasárnap. Vennénk bort és bőrárut, sortot a sporthoz, vennék magamnak szoknyát…

-         Szoknyát? Minek?

-         Már beszélni szerettem volna erről. Meglepetés. De előbb legyen plázánk.

Ifiasszony kikérte apjától az örökségét, plázára is jutott belőle. Az avatóünnepségen a herceg új ötletekkel tűzdelt beszédet mondott:

-         Modernizálnunk kell az országot, nem maradhatunk le a fejlett világ mögött. Szabaddá kell tenni az embert, ne legyenek nemi megkötöttségek. A feleségemet ne sértegessék azzal, hogy asszony, amikor ember. Már az óvodában töröljük el a nemeket, hiszen emberek vagyunk. Vagy nem?

-         Nem, nem! - kiáltott be egy hang, mire mindenki felé fordult. Bíró Marcsa állt ott kosárral a kezében.

-         Ez az! Az új nemet nemnemnek nevezzük. Jókor jött, kedves Bíró Marcsa, ezután  a "Virágéknál ég a világ, Sütik már a rántott békát" folkszongot csak így szabad énekelni: Virágéknál sky in the world, have cookies in frog twitch, Zimme zum, zum zimme, recefice boom boom boom.

 Az udvari bolond pedig folytatta az éneket: Judge Marcsa running late, she only had ears, miközben Marcsát a fogdmegek elvezették.

A herceg így folytatta:

-         Nálunk demokrácia van. Mindenki dönthesse el, milyen nemű akar lenni. Most nyilvánosan kijelentem, hogy nálam a nemeknek nincs jelentősége. Akár egy férfit is elvehettem volna feleségül.

Az ifiasszony paprikapiros arccal felállt és ki akart menni a teremből, de két testőr (Nő? Férfi? Nemnem?) szelíden közrefogta és visszaültette.

-         Törvényjavaslatot adok át, hogy töröljék nyelvünkből az úr, az asszony, a kisasszony, a hölgyem szót, megszólítást. No nem azonnal, hanem fokozatosan, amíg mindenki rá nem jön, hogy legjobb nemnemnek lenni.  Mert nemnemnem, nemnemnem, nem megyünk mi innen el…

Az avatóünnepség végén gazdagon terített asztal fogadta a vendégeket. Az ünnepi alkalomra mekkcsikkent szolgáltak fel a Fiastyúk* csirkéiből.

…………………….

*A monda szerint egy tündér a szélanyótól ajándékba kapott egy aranytyúkot hat csibével, s mivel ezek segítségére voltak abban, hogy megtalálja kedvesét, hálából elhelyezte őket az égbolton.